Hogyan tehet tönkre a szerelem ennyi felnőtt, erős embert? Hogyan tud ilyen mértékű lelki károsodást okozni egy-egy szakítás, vagy egy rossz kapcsolat? Tényleg ilyen jelentős a szerelem az életben?

10es: tudom, hogy miről beszélsz. Nőként mondom azt, hogy vannak olyan nők, akik taktikából játszák meg a kapcsolatfüggőséget, hogy feldícsérve a bunkó csávót, eltűrve egy pár negatív tulajdonságaikat (rendetlenek, nem mindig ápoltak, nem viselkednek normálisan, stb.) Anyagi javakkal kompenzáláják magukat: pénz, jó üzleti kapcsolatok, státusz, családalapítás, jó ingatlan, stb. mindenkinek amire igénye van. Ezek létező tények, nem fikció amiről beszélek.

Visszatérve a 9es válaszomra: nagyon fontos az önismeret és a mélyebb emelzése az érzelmi igényeknek azért is, hogy Te tudd azt, hogy mit akarsz, hosszabb távon milyen habitussal férsz össze, stb. Nem lehet azt képzelni, hogy mindenki összeillik egymással, mint a lecsóban, mert vannak surlódások. A könnyebb felfogású embereknek szerintem szintén könnyebb felfogású emberek a megfelelőek pl. párkapcsolatokban is, mert a mélyebb gondolkodásúak megértése, elemzése, stb. ezeknek gondot okoz, de egy szintén mélyebb gondolkodású ember belefekteti az energiát abba, hogy megdolgozzon azért a másik mélyebb gondolkodású, sokkal hihetőbb és megbízhatóbb emberért :) . Nincs gond ezekkel, csak iránymutatónak mondtam a Kérdezőnek, hogy tisztuljon a kép.

Önmagában a szerelmet egy jelentōs dolognak ítélem, de ettōl függetlenül nem fogok beletorpanni egy szakításba, hiszen ha egy emberrel nem mūködik a kapcsolat, akkor nyilván beláton, hogy nem is tekinthetek rá úgy, mint az “életem szerelmére”.

A jelentékes szerelem számomra nem azt jelenti, hogy kínkeservesen sírok az ex után évekig, hanem azt, hogy bizakodom és reménykedem abban, hogy akár valaki más személyében megtalálom a társam.

Nem hinném, hogy attól válna valaki romantikus hōs szerelmessé, hogy drámázik s nyavalyog.

Nem adnám fel a szerelembe vetett hitem, viszont ezzel szemben szívesen feladnám a depizést és gyenge jellemūséget.. meg a hitegetett hamis kapcsolatokat is.

Úgy vélem, hogy a szerelem kölcsönös érzés két ember közt, nem tudnék páromkènt tekinteni arra, aki nem szeret viszont, nem ōszinték az érzései irántam.. márpedig ha aki elhagy, elfordul tōlem, arról nem mondhatom el, hogy igaz szerelmem lenne. Ilyenkor csalódok, egy ideig fáj, aztán kiszeretek az illetōbōl és tovább lépek a magam józan eszével ahelyett, hogy ragaszkodjak valakihez, aki nem jó hozzám.

"Én mondjuk örülök, hogy a szüleim nem kapcsolatfüggők és kiléptek a nem működő házasságukból."

Aha, nem tetszik a reggeli frizurád, ott hagylak. Most viselkedjenek ugyanúgy a férfiak mint a nők? Minden apróság miatt elválnak, otthagyják a másikat, bár az is igaz, hogy az esetek többségébe a nő csak a seggét tette bele a kapcsolatba/házba, mégis ő akarja osztani az észt más ember felett.