Hogyan tehet tönkre a szerelem ennyi felnőtt, erős embert? Hogyan tud ilyen mértékű lelki károsodást okozni egy-egy szakítás, vagy egy rossz kapcsolat? Tényleg ilyen jelentős a szerelem az életben?

Úgy, hogy rengeteg felnőtt ember kapcsolatfüggő és túl sok dolgot alapoznak másokra. És nem, a legtöbb ember közel sem erős felnőtt, hanem csak egy nagyra nőtt gyerek, akik érzelmileg gyengék. Te is pont ez a kategória vagy.

Nekem kicsit fura, hogy ez sokaknál így megy. Nekem volt pár tinikapcsolatom, aztán utána is néhány dolog. Most már ott vagyok, hogy oké, király a szerelem, de nem alapozom az egész lényem egy másik emberre, mert felesleges. Kiépült a saját személyiségem, nem látok másokba többet, mint amik és nem is várok el kamu "örökkészeretnifoglak" szövegeket. Már felfogom, hogy a szerelem egy érzés, jöhet-mehet és koppanhat miatta az ember. A dolgok változnak. Szerintem részben ezt is jelenti, hogy valaki felnőtté válik.

Azért az ilyen fajta érzelmi kiszolgáltatottság nem egészséges. Mi van ha pl. meghal vagy vilyesmi, ezzel a viselkedéssel őrá is nagyon nagy terhet teszel, mert ha nem is tudatosan de zsarolod vel, "ha elhagysz tönkremegyek benne". Ezért sosem hagyhat el önszántából, ez így nincs rendjen.

Szerintem keress fel egy pszichológist, biztos fel tudjátok tárni az okokat miért alakult ki benned ez az abnormalis kötődés, es segíthet, hogy tudatosabban éld meg az egészet ne csak sodródj. Nagyon fontos lenne.

:) én férfi vagyok de hasonlóan gondolom , élem meg mint te.

Szerintem ez belénk van kódolva hogy keressük a másik felünket. Amit meg is teszünk .

Nem egy olyan eset van például mikor valaki öngyilkos is lesz mert pár nélkül kilátástalan az élete.

Ha a leges legalapabb vágyainkat szükségleteinket nézzük : legyen kaja, és tartozzunk valakihez. Ez a kettő a legszükségesebb. Sokan hozzák fel ilyenkor hogy de lehetnek barátaink is , nem szükséges egy pár. Tévednek , a kettő ugyanis nem ugyanaz. Egy barát , vagy barátok, nem fogják tudni megadni azt amit a párunk. Tehát igen, a válasz hogy nagyon is jelentős mértékben befolyásol minket a szerelem , a párkeresés. Van akinél ez "enyhébb lefolyású" van akinél nagyon erőss vágy.

Pontosan az történik az emberrel mikor a szeretett partnerral együtt van, amit te is leírsz. Sokkal motiváltabbak leszünk, jobban teljesítünk, jobban érezzük magunkat, férfiaknál kimutatták például hogy aki hosszú távon kapcsolatban van egy nővel az tovább fog élni.

Én az utóbbi időben kicsit depis lettem mert egyedül vagyok. Igazából az ágyból nem volt kedvem kikelni , amíg nem kellett mennem dolgozni, vagy amíg éhes nem lettem. Rengeteget aludtam! Aztán megismerkedtem neten egy nővel.

Mivel nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak, olyan hatással volt rám már az ismerkedésünk első szakászában hogy az hihetetlen. Pedig csak írtunk , telón nem is beszéltünk, és még csak képet sem láttunk egymásról, csak személyesen! Sokkal motiváltabb lettem, de ami önkéntelen cselekvés volt , az az hogy pár óra alvás után is energikusan fitten keltem fel. Előtte 12 órákat aludtam! Egyszerűen felébredtem és nem voltam álmos , mint előtte, mielőtt megismertem.

Kesőbb mikor találkoztunk nagyon jól éreztük magunkat. Összejöttünk. Bár nem tartott sokáig , egyéb okok miatt.

De megtapasztaltam ezt, és más dolgokat is vele, amit még senki más nem váltott ki belőlem.

Úgyhogy igen lehetsz nagyon fent , és lehetsz nagyon lent is valaki miatt, és az érzéseid miatt. Az érzéseket pedig nem lehet irányítani.

Érdekes egyébként a téma felvetésed, engem mindig elgondolkoztat az ilyesmi.

Főleg azért is mert intro vagyok, befelé figyelek sokszor, az érzéseimre, stb...

Na szóval most újra ott vagyok hogy megint egyedül, és újra kezdek motiválatlan lenni. De azért annyira nem durva a helyzet hogy fel akarom kötni magam vagy ilyesmi. Vannak hobbijaim , barátaim, sőtt van két gyerekem, akikért az életem adnám.

Csak belegondolok hogy mi értelme bárminek is, ha nem tudjuk megosztani mással...

Mondom ezt úgy hogy élvezem a hobbijaimat, élvezem az apró örömöket...de mégis kell egy társ mindenkinek!

Bőrére eresztettem bocsánat, de jó ha tudod hogy nem vagy egyedül aki így gondolkozik, érez, ezért írtam le mindezt.

Én nem ismerem azt a szót, hogy "kapcsolatfüggő" és ennek az amcsi, 21. századi értelmét sem. Kedvesek, ha a szüleink nem lettek volna "kapcsolatfüggők", mi sem léteznénk. Ezen a szavon csak úgy ugrál az amúgyis nagyon gyenge magyar média.

Kérdező, jobban meg kellene ismerned az emberek habitusát ahhoz, hogy Önmagadat és érzelmi igényeidet is jobban megismerd. Nekünk embereknek több típusunk van, többek közt abból a szempontból is, hogy vannak mély érzésűek (hosszabb távokban gondolkodóak, barátságokban is ezeket becsülik meg legjobban az emberek, mert nagyon Megbízhatóak) és vannak felületesebbek (ezek annyira nem érzik bele magukat a kapcsolatokba, csak jár a szájuk és sokszor nem hihetőek). Mindkét típusnak megvannak az előnyeik is. Viszont, minthogy nekem is mélyebb érzéseim vannak, ezért szintén mélyebb érzésű férfival fogok ismerkedni, ami akkor lesz tartós, ha mindketten megküzdünk egymásért hosszú távon :). Remélem, hogy egy kicsit segíthettem.

#9: "Én nem ismerem azt a szót, hogy "kapcsolatfüggő" és ennek az amcsi, 21. századi értelmét sem. Kedvesek, ha a szüleink nem lettek volna "kapcsolatfüggők", mi sem léteznénk. Ezen a szavon csak úgy ugrál az amúgyis nagyon gyenge magyar média."

Ne keverd a szezont a fazonnal. A kapcsolat és a kapcsolatfüggőség között van különbség. Az egyik normális, a másik viszont a benne lévő félre káros.

Én mondjuk örülök, hogy a szüleim nem kapcsolatfüggők és kiléptek a nem működő házasságukból.