A barátnőm miért kérdezget ilyeneket?

Az ő fejében lévő "démonokra" nincs hatásod, azok függetlenek attól, hogy adsz-e vagy nem "okot" a féltékenységre. A féltékenység egy tipikusan olyan dolog, hogy nem a körülményektől függ. Biztos te is láttál olyat, hogy valaki nem féltékeny, pedig nagyon félreérthetően viselkednek körülötte, mások meg akkor is féltékenyek, ha a párjuk a szobában ül egész nap. Mert a féltékenység oka a gyerekkorban aláásott bizalom és önbizalom. Egy zűrös gyerekkor okozhat ilyet, de még a legjobb családokban is előfordul, hogy hiába van nyugalom és béke és - látszólag - szeretet, a gyereket érzelmileg mégis elhanyagolják. Ha kisbabaként nem reagálnak a szükségleteire, vagy kiskorában csak etetik, pelenkázzák, de ignorálják az érzéseit, akkor nagyon mélyen beleivódik, hogy ő értéktelen és minden(ki) más fontosabb nála. És fiatal felnőtt korára ez az érzés fékezhetetlenül felerősödik és itt nincs mit tenni. Az szokott lenni a forgatókönyv, ha egy ilyen ember párkapcsolatba lép, hogy a párja lehet vele a legőszintébb, imádhatja, lehozhatja neki a csillagokat az égről, mégsem fogja tudni ellensúlyozni ezt a kisgyerekkori hiányt és az akkor kialakult bizalmatlanságot, bizonytalanságot. Döntheti a másik belé a szeretetet, biztatást, az ilyen önértékelésében sérült ember csak nyeli el mint egy feneketlen kút és semmit nem változik majd általa. Mindig azt fogja latolgatni, hogy ő nem elég értékes és igazad van, nem bízik a kapcsolatotokban, nem bízik abban, hogy ő szerethető lenne.

Ezen csak egy önismereti tréninggel tudna változtatni ŐŐŐ!!!, nem pedig Te. Egy bármilyen vezetett önismereti tréningen, pl. pszichoterápián rá tudna jönni a féltékenységének a valódi okára, hogy az nem a párjának a viselkedése, nem az, hogy a párja elmegy egy haverjával, hanem ez az ő saját gyerekkora és csá. Addig csak külső körülményeket fog hibáztatni vakon, ameddig erre nem lát rá. De ha majd a nemtudomhányadik kapcsolatát őrli majd fel a beteges féltékenységével, akkor hátha kapcsol.

Az ajándékokkal kapcsolatban viszont azt érdemes lenne megvizsgálnotok, hogy mi a szeretetnyelvetek. Erre jó az öt szeretetnyelv teszt, amit mellékesen párterápiákon is be szoktak vetni a pszichológusok, hogy kiderítsék, a felek miből értik meg, hogy szeretik őket. [link] A lényege, hogy állításokat párosít össze mindig másképp és ki kell választani, hogy a kettő közül épp melyik igazabb rád. A végén kiadja, hogy mi(k) az(ok) a megnyilvánulás(ok), ami által szeretve érzed magad. Ez azért fontos, mert mindenki azt gondolja, hogy ami neki fontos, kizárólag az fontos a másiknak is. Például ha neked az ajándék fontos, szeretsz ajándékot kapni, azt gondolhatod, hogy a másiknak is ez jelent sokat. Csakhogy nem biztos. Lehet hogy őt teljesen hidegen hagyják az ajándékok, viszont ha segítenek neki, attól érzi úgy, hogy szeretik. Ezért töltsétek ki mindketten ezt a tesztet és ismerjétek meg, hogy mi a másik szeretetnyelve. Egy kicsit lehet hogy aztán meg kell erőltetnetek magatatokat, hogy a másik szeretetnyelvén is "megszólaljatok", de erről szól a párkapcsolat műfaja, hogy hogyan tudnak a felek egymásra hangolódni és egymáshoz csiszolódni. Lehet, hogy a barátnőd mégsem olyan súlyos eset és már az segítene rajta, ha többet "beszélnél" az ő szeretetnyelvén.

Kérdező, egyrészről nagyon kevés embernek van 20 milliója egy lakásra, nemcsak 20, hanem 40 évesen is.

Jómagam 42 vagyok, a férjem 39, gyerek is van, eddig megoldottuk albérletben, pedig nem keresünk rosszul, most jött el az idő a házvásárlásra + hitelre. Pedig 10 éve vagyunk együtt, 8 éve házasok, de abszolút nem zavart, hogy először csak albérletben laktunk, mert tudtuk, hogy komoly a kapcsolat és együtt akarunk élni...

De mindenki maga dönti el, ez is igaz, csak ne csodálkozz, ha egyszer dob egy olyan pasiért, aki hajlandó albérletve menni, és felnőtt módjára önálló életet kezdeni.