Szerintetek van lehetőségem még arra, hogy boldog párkapcsolatot alakítsak ki? Inkább nőktől kérdezném.

Én is 40 évesen váltam, kérdező. Szintén több gyermekkel, és igen silány anyagi helyzettel. Az volt a tervem, hogy megint kisebb dúlást végzek a szebbik nem körében, mint tetem azt fiatal koromban, de hamar elkapták a tökömet, és mire észbe kaptam, ki se láttam a szerelemből. Az új feleségem meglehetősen módos családból származott, képzelheted, úgy néztek rám, mint a véres rongyra. Meg voltak győződve róla, hogy csak a pénzükre hajtok, de hamar kijelentettük, hogy feldughatják maguknak, mert nekünk nem kell tőlük semmi. Ebben maradtunk. Ennek ellenére jó a viszonyunk, és a párommal is töretlenül imádjuk egymást immár 21 éve.

Szóval ne ásd el magad, hisz még előtted az élet.

Ez szomorú.

Nem csak számodra, hanem a család számára is.

Tanultál valamit ebből? Látod már, hogy hol romlott el? Ezekre a kérdésekre magadnak válaszolj!

Ha megvan, hogy mit tehettél volna Te másképpen, akkor megvan a kulcs a régi kapcsolat helyreállítására, vagy ha ez nem járható, akkor e nélkül a következő kapcsolatod is elromolhat. (Mert nem az a lényeg, hogy neki mit kellet volna tennie, mert az az Ő felelőssége, hanem az a kérdés, hogy Te mit tettél a kettőtök és a gyermekek boldogsága érdekében. És persze az is lehet, hogy nem te vagy a felelős azért, hogy így alakult, nem ítélkezem.)

Az élet iskolájában is vannak olyan évfolyamok, melyeken ha elbukunk, ismételnünk, kell. Tehát mindenből ami velünk történik érdemes levonni a tanulságokat, hogy hasonló helyzetben, már egy jobb utat válasszunk a boldogságunk érdekben.

Igen reménykedni kell! Mert mindaz amit eltudunk képzelni magunknak, az megvalósul. Mert amint célkitűzéssé válik, akkor valahogy megtaláljuk a hozzávezető utat.