Szerintetek létezhet olyan hogy egy hölgy azért nem válik el a férjétől mert többek között sajnálja stb. , , közben meg másba szerelmes? És még kemény viszonya is van vele?

Mi azért nem váltunk még el, mert a férjem csak albérletbe mehetne, én meg egyedül nem tudnám fenntartani a házat. És van gyerekünk is, akit imádunk és aki mindkettőnkhöz ragaszkodik.

Én nagyon szerelmes vagyok valaki másba, de neki nem kellek még szeretőnek sem. Azt mondta, azért nem, mert nem lenne vége soha és nem akarja a fájdalmat. Az ő házassága jó, nem olyan, mint az enyém. Nem tudom, ha kellenék, mit tennék. De utcára nem tenném a férjemet sosem.

Utolsó kérdezői kommentre reagálok:

- nyilván nem akar válni, ezt mondja ő is... :) Illetve ezért is tart szeretőt.

Jó, persze, van olyan is, hogy valaki már az új kapcsolat reményében megy bele szeretősdibe.. De jól látod és jól írták, ők többnyire már megalkudtak ezzel a helyzettel... Ezért is vannak szeretői kapcsoltban is a társuk mellet...

Aztán persze mivel a szerető megadja nekik a hiányzó láncszemet, könnyen kerülhetnek elő némi érzelem is. Hát, nem irigylem őket, őszintén, mert ha igazat mond, az is tré. Ha meg válni akarna akkor nyilván válna. - Ha akarna. Nem kell semmit túlkombinálni. Általában minden az, aminek látszik, nem kell a körítés. ;)

Egyrészt nem tartok szeretőt, másrészt képzeld, tényleg van amikor nem lehet válni, mert külön-külön csak nyomorognánk. Nálam még fűtés se lenne, mert csak vegyestüzelésű kazánom van és képzeld, próbáltam, és nem tudok gyújtóst hasogatni, nem bírja a kezem, előbb vágom le a fejszével a lábam, mint hogy annyira bele tudjak találni a fába, hogy az szét is hasadjon. 1,5-2 millió Ft-om nincs a gázfűtésre. Eladni nem tudom a házat, mert apámé a fele, akire amúgy nem számíthatok és nem is lakik velünk, de a ház feléből én soha nem veszek még egy házat.

És a gyerek. Aki nem szereti a gyerekét avgy sose volt neki, az ezt soha nem fogja megérteni. Nem minden embernek opció elvenni a gyerektől a másik szülőt. Sem elfelezni a gyereket. De amíg nincs gyereked, ezt nem fogod megérteni soha.

Úgyhogy nyilván van olyan, aki nem akar válni, csak áltatja a szeretőjét, de van olyan, aki tényleg nem tud.

Nekem szólt az utolsó komment?

(egyébként nm értem a megsértődés okát, objektívan írtam le a meglátásom, mindenféle vélemény vagy ítélet nélkül. ;) )

=Egyébként a favágás is megoldható: a 40 kilós anyám egyedül él, és nem hogy gyújtóst, de nagy fákat is vág.. MUSZÁJ neki, neki nincs más kényelmi opció, mert apám meghalt... Neki nincs olyan, hogy nem bírja a keze, különben már megfagyott volna. Szóval bírja, mert muszáj, mert ez nem opció volt... Hát ilyen ez... :)

Van egy szép mondás, miszerint "ha akarok valamit, de azt mégsem teszem, akkor azt én valójában nem akarom... Csak akarni akarom, de valójában nem akarom."

Le lehet pontozni ismét, bár ismét nem ítélkezés volt benne, akkor sem ha itt néhány ember szépen magára veszi ( mert úgy gondolja). :) Én is tarthattam volna szeretőt, én is elhagyhattam volna a párom. De végül egyiket sem tettem. Miért? MERT NEM AKAROM. A szerető kevésért sem akartam volna. Lehet köríteni minden sz*rt, de továbbra is úgy gondolom, hogy az emberek bonyolítják túl a saját életüket és még önmagukat is áltatják sokan. Én legalább magamat nem szeretném, ez van.

Én is elakadtam a egyestüzelésű kazánnál( :DDDD ), ilyne indokot sem sűrűn olvasni, miért nem lép valaki. Én csak erre írtam anyám példáját.

Na de viccet félretéve, keserű dolog és tudom, hogy fáj, ahogy írsz róla, nem bántani akartalak.

Tudom, nagyon-nagyon nagy akaraterő kell kilépni egy ilyen háromszögből, pláne akkor, ha belül a másikat szeretnéd. Csak az a másik nem nyúl igazán feléd.

lehet ennek ezer oka, gyáva, akármi, a lényeg hogy nem lép. SÉ hidd el nekem, valójában, és a te életed szempontjából nem az a lényeg, és nem azon kell töprengeni, hogy azért nemlép, mert nem mer, vagy mert nem akar... Teljesen mindegy. Ha nem lép, akkor az eredméyn úgy is az, hogy nem lép feléd. És nem változik semmi.

Ilyenkor neked kell lenni önmagad miatt az erősnek és neked kell kizárni és megállítnai ezt a játékot, amiről írsz (idejön amjd ellök, idejön majd ellök). Te is tudod belül, hogy sose fogja elhagyni a feleségét, a gyereki anyját.. Akkor minek és meddig hagyod magad szenvedni?

Tudom, hogy lelkileg megterhelő ez az állapot.. Nem bántásból írom, ezeket fel kell ismerni. És a fájdalom ellenére ki kell folyamatosan zárni az illetőt. ÉS felkészülni rá, hogy igen, minél jobban kizárod, az illető annál jobban vissza akar jönni.. De amíg csak addig tart az egész, és valójában nem akar/fél vagy egyzserűen nem fog veled új életet kezdeni.. Akkor miért áltatnád magad vagy tartanád tovább meg ezt a fájdalmat?

Az a kérdés valójában lényegtelen tehát ( nem akar vagy nem "tud", vagy gyáva... tök mindegy. Nem teszi és kész. ÉS részedről ez a lényeg. ( arról meg lehet véleményünk, ki miért dönt úgy ahogy.. én is eléggé biztonsági játékos vagyok, és voltam egyszer hasonló helyzetben.. nem szabad sokáig ilyen állapotban evickélni.)