Mit csinálnátok a helyemben?

Hm mondjuk csak annyit írtál,hogy előtted volt valaki kaivel össze akart jönni,de nem lett semmi,mert távol él. Közben megismert téged,de valamiért nem akarta lezárni azt a dolgot,bár igaiz megcsalás nem történt,mert csak cseteltek. Szerintem ez megbocsájtható és nem kell leírni,hogy hazugságra épült a kapcsolatotok??! Ennyi miatt,mert csetelt azzal a nővel néha akibe előtted szerlmes volt ?

Ha nem jó a szex miért nem beszéled meg vele,hogy miben változtathatnátok? Vagy konkrétan mi nem jó benne?

Nem vagy te depressziós? Írod a párod mondja,hogy szeret stb,te meg kötöd az ebed a karóhoz,hogy de hát a kapcsoalt elején még dumálgatott más nővel akkor tuti nem szeret. Írod,hogy folyton próbálkozik a pasi te meg csak nyomod,hogy mennyire szar alak és nem is szeret téged.

Nem vagy te nagoyn önbizlaomhiányos? Olyan akinek soha semmi nem jó?

Szerintem túl gondolod ezt az egészet...

Most akkor mégis szakítasz vele ? Azt írod lesz még aki szerelmes lesz beléd,de ez nem az a kapcsolat. Pár sorral feljebb és a kérdésben is még az volt,hogy maradsz..

Milyen hazugságok voltak még? Mert szerintem ez kb semmi ez a csetelős. Mármint elhiszem,hogy rosszul esik ilyesmi,de basszus nem történt semmi és már előtted is ismerte,vele akart összejönni. Gondolom szeretethiányos azért nem zárta le vele 100%-ban,jól esett neki a nő rajongása úgy volt vele csak csetelnek ebből semmi rossz nem lehet. Nem akar elveszíteni mert szeret? erre nem gondoltál? Miért kell azt mantrázni,hogy tuti hazudik? Miért hazudná,hogy szeret,ha nem is? ennek semmi értelme.

34 vagyok, de férfi.

Amit én csinálnék, az egy all-in: párterápia, egyenes beszélgetés, tiszta lap. Igények tisztázása, pszichológussal. Ha az igények nem közelíthetők, akkor pedig menni.

Amit én hiányolok a mondataidat olvasva, az a motiváció. Mármint teljesen megértem, ha nincs, nincs rólad rossz véleményem, csak ha nincs motivációd megjavítani ezt a kapcsolatot, akkor menni kell. A házat el lehet adni, a hitelt ki lehet fizetni. Az éveidet nem fogod visszakapni.

Az, hogy sok gyerek nő fel csonka családban, szerintem önző önigazolás arra, hogy szándékosan egy tudottan egészségtelen környezetbe vállalj gyereket, és ezzel továbbadd ezt a mintát.

A gyerekvállalás ideig óráig kárpótol majd, akár boldognak is érezheted magad. A gyerek azonban egyszer kirepül majd, te pedig 65 évesen leszel majd ugyanilyen magányos és boldogtalan, az addigra már kifizetett házadban.

Szóval a helyedben az első utam egy pszichológus kanapéjára vezetne, hogy ő segítsen neked letisztázni a képet a fejedben.

Utána, ha mégis meglátod a lehetőséget a párkapcsolatban, akkor párterápia, ha nem, akkor váltás.

Lehet szülni gyereket 40 évesen is, csak nehéz. Örökbefogadni is lehet 40 évesen. Kibicként könnyen ugatok, tudom, de szerintem ezek mind jobb forgatókönyvek, mint amit felvázoltál. Sajnálom, és sok sikert!

Rettenesen önző vagy, ha ebbe a kapcsolatba gyereket szülsz. Téged sem érdekel más, csak hogy neked legyen jó, neked legyen gyereked, de hogy a gyereknek milyen lesz egy rossz családban felnőni, vagy egy csonka családban, az nem érdekel. Mert te magad mondod, hogy biztosan vége lesz előbb vagy utóbb. Hát, szégyelld magad!

Előbb szedd rendbe magad és az életed, utána vállalj gyereket! Nemcsak magadtól veszed el a lehetőséget a boldogságtól, hanem a gyerekedtől is! AKkor már inkább szakíts, rendezd el a hitelt, és vállalj egyedül gyereket, fogadj örökbe vagy bármi. És temeted magad, mintha ennél jobbat nem is érdemelnél...

Kilépnék, mint a sitty, de lehet, bele sem mentem volna.