Nagy szerelem, hazassag, gyerek es itt vege?

Sziasztok!

Ferjemmel kicsit tobb, mint ket eve kerultunk ossze. Szinte csodakent tekintettunk egymasra, mert az elozo kapcsolatunk mindkettonknek fajdalmas volt. Es jottunk mi egymasnak, imadtuk egymast, mindent megtettunk egymasert, tenyleg mesebe illo, mezes-mazas kapcsolat volt. Mindig tiszteleteljesen bantunk egymassal, lestuk egymas kivansagat. Szabadlelkuek voltunk, imadtunk kirandulni, nyaralni. Aztan egy evnel osszekoltoztunk, majd o nagyon szeretett volna kisbabat, en feltem tole. De beadtam a derekam, annyira csaladcentrikus, legalabbis annak hatott, gyakran emlegette, raadasul minden tokeletes volt vele. En is szerettem volna csaaladot es ugy ereztem, vele sikerulhet. Terhes lettem, majd osszehazasodtunk (ez elobb le volt foglalva, minthogy teherbeestem volna). En mar a terhesseg alatt ereztem, hogy "szepen" tavolodunk egymastol, mert kicsit azt ereztem, hogy elengedte magat a kapcsolatban. Aztan megszuletett a csoppseg. Nagyon beteg voltam, vegig bent volt a szulesnel. Kezdo szulokent sokszor ketsegbeestunk. De ahhoz kepest, hogy mennyire akart babat, alig foglalkozik vele. Erezheto volt az elejeetol fogva, hogy hianyzik neki a tobb testiseg, a nyaralasok, a szabadsagunk, hogy csak ugy elszabadulunk neha, most meg csak ha elvallaljak a nagyszulok, betudunk ulni enni, tudunk setalni, kicsit egymassal foglalkozni. Zavarja a siras, ha nem alszik a gyerkoc (orokke nem aludhat), o ezt nyugnek tekinti, egyenesen tehernek, ha jatszani kell vele. Nem tukmalom ra, nem eroltetem, hisz dolgozik, kicsit pihenjen, eressze el magat. Raadasul velem is ugy beszel, mint a pokroccal... Nekem is nagyon nehez volt, hisz felelosseget vallaltunk, nehezen eltem meg, hogy nem vagyunk ugymost egyutt szabadok, de ugyanakkor imadok babazni es mar teljesen atalltam a szuloi szerepre. Megvaltozott minden, de a kapcsolatunknak nem kellene tonkremennie... Megemlitette, hogy elszallt a rozsaszin kod, de szerencsesek vagyunk, mert a szeretet megmaradt. En itt kicsit osszetortem, hisz en ezt nem igy erzem. Azt hittem mindig ugyanugy rajongani fogunk egymasert. Nehez idon vagyunk tul, ez teny. Beszeltem mar vele errol, szerinte nincs baj es tokre normalis a kapcsolatunk. En ezt nem igy latom...

Szerintetek mit tehetnenk? Meg csak fel eve vagyunk hazasok, kozel a harminchoz mindketten es en itt vagyok ugy erzem atverve.