Lányok, ti hogyan fogadnátok ha a barátotok egyik nap hirtelen bejelentené, hogy életmódot fog váltani, mert a mostani munkáját már nem akarja folytatni?

Igazából arról van szó, hogy tettem amit a szüleim mondtak és elvégeztem az egyetemet, elhelyezkedtem meg miegyéb. Jól is keresek, de gyülőlöm a munkámat, gyülölöm, hogy semmi fizikai nincsen benne és soha nem is vágytam erre.

Úgy tavaly ősszel a hátam is megfájdult, szerencsére csak izomfájdalom volt, de 24 évesen ez nem egy menő dolog szerintem.

Azóta rendbe szedtem magamat és amikor időm engedi, akkor szivem kedvenc dolgának, a cukrászatnak élek.

Egyszerüen ez tölt fel, ebben tudok olyan profi lenni, amilyen akarok.

Egyszerüen úgy érzem muszáj váltanom, aki kóstolta azt mondta remek. Egyre inkább memorizálom a recepteket, egyszerüen arra keltem már hetekkel ezelőtt, hogy ezt én fogom csinálni.

Bonyolult, hosszan lehetne ezt ecsetelni.

Barátnő is élvezi amikor sütök, és van, hogy besegit ő is, de félek idiótának nézne ha én ezzel előállnék.

Mit gondoltok? Érdemes eldobni a biztosat, ennyi idősen még bele lehet kezdeni ilyemsibe?

Vagy ez nem férfiaknak való dolog? Sok férfi cukrász volt, mégis annyira nőies dolog ez sokak szerint.

Apám kicikizne teljesen attól félek.