Örök magányra vagyok ítélve?

ettől nem értem miért lennél magányra ítélve?

én már férjhez mentem és se én se a férjem nem akarunk gyereket (kutyánk van:P mert kutya mániás vagyok)

igaz még fiatalok vagyunk de attól még ez nem fog változni

és mi pl nem annyira vagyunk oda a gyerekekért elvagyok máséval de igenis pár óra múlva rettentő fárasztóak és idegesítőek..

és benne van az is hogy tudom milyen egy gyereket felnevelni mert két húgom volt..és sokszor a nyakamba voltak varrva

09:22 vagyok újra.

ÉRTÉKES vagy. Semmivel NEM vagy kevésbé értékes ember, mint bárki más. VAN egy problémád, amivel egyelőre nem tudsz mit kezdeni. EZ VAN.

Aki mást mond, az vagy el van tévedve, vagy olyan szempontból ítél meg téged, ami valamiért nem reális. (Érzelmileg megérintette, amit mondtál és felháborodott rajta, vagy soha nem találkozott még ilyen esettel és nem érti. Vagy bármi más. Ezzel neked nem kell foglalkozni, az nem a te problémád.) :)

Visszatérve a TE problémádra, én bizony nagyon kíváncsi lennék erre az okra. Főleg, ha ilyen kínzó, gyötrelmes vele együtt élnem. Ha tudatosan nem találod meg, akkor sincs minden veszve, több olyan lehetőség is van, amivel ez felderíthető, később akár kezelhető is. (Csoportos terápiák, hipnózis, ahol a tudatalattid felszabadulhat a tudatos elméd "elnyomása" alól, és közölheti azt a választ, ami valószínűleg ott van valahol.) Ennek egyetlen feltétel, hogy NEKED akarnod kell, meg kell keresned a megfelelő módszert és a megfelelő szakembert.

Fontos még tudnod, hogy ettől nem biztos, hogy megváltozik a viszonyod a gyerekekhez általában, vagy a saját gyerekhez. Lehet, hogy kívülről "minden marad a régiben". Továbbra sem akarsz majd saját gyereket, és a többség továbbra is elítél majd, és kevésbé értékesnek fog tartani. De onnantól már TE tudni fogod, hogy mi van e mögött. Így talán könnyebb lesz elviselni és kevésbé fog fájni. Ha pedig az ok mégsem olyan kikerülhetetlen, akkor az is lehet, hogy változni fog. Ezt senki nem tudhatja előre. Ez egy kockázat, amit mindenképpen neked kell mérlegelni, mielőtt belevágsz bármi ilyenbe.

Sok sikert, bárhogyan is döntesz!

42/F

Miért kell egyből a torkának ugrani annak, aki máshogy gondolkodik, mit Ti?

Talán jobb lenne, ha ilyen érzelmekkel vállalna gyereket? Aztán meg agyonmverné, vagy mi kell Nektek?

Nem kell neki, belátja, pont. Akasszuk fel?

Egyébként sok pasi is így gondolkodik, így nem hiszem, hogy magyámra lennél ítélve. Én is ismerek ilyen párokat, boldogok, jut idejük egymásra, nem megy rá a házasságuk a gyerekekkel járó stresszre, személyiségváltozásra.

Még mielőtt valaki lepontozna, megjegyzem, hogy én nem ebben a cipőben járok, csak nem követelem annak a fejét, aki máshogy -felelősen- gondolkodik.

Amikor majd 60-70-80 éves leszel, és ki kéne cserélni az összehugyozott lepedőt alattad, akkor jól fog majd jönni a gyereked.

Tartok tőle, ha valami baleset folytán lenne isgyereked, úgy fog majd gondolkodni, hogy nehogymá' az anyját szolgálja, és inkább majd bulizni megy.

Nyugi, ez nem fikció, lesz ilyen

10:04-nek szóval te majd azért akarsz gyereket, hogy kicserélje alattad az összehugyozott lepedőt ? Szép vagy. Na neked nem való a gyerek.

Amúgy nem értem mi itt a probléma, miért kéne pszichológus, stb. Nem akar gyereket. ez va. Ez nem elmebaj, amit tudatmódosító sz.rokkal kéne gyógyítani.Ez az ő egyéni döntése.Lehet később meggondolja magát és még akkor is lesz lehetősége a szülésre. :)

Nem értem miért kell egyből neki ugrani.Ti biztos, azok pártján vagytok, hogy szülni mindenhova kiló számra a gyerekeket, de nem számít, hogy hova.

10.25-nek

Nem, nem ezért lett 3 gyerekem, hanem azért mert semmihez nem hasonlitható boldogság a gyerekemet "szolgálni"

De biztos lehetsz benne, hogy ebben az értelemben is nagy szükséged lesz a gyerekedre.

Ha huszonévesen ezt nem hiszed, akkor is.

Hamarabb mint gondolnád.

10:25-nek: "Amúgy nem értem mi itt a probléma, miért kéne pszichológus, stb"

Nem azért, mert nem akar gyereket. Azért, mert FÁJ neki. Írta. Olvass figyelmesebben! Egyébként pedig a pszichológus, az aki beszélget. A Pszichiáter az aki gyógyszert ír fel. A kettő nem ugyanaz, sőt eléggé szemben állnak, hiszen az egyik a tudat(lélek) felől közelít a testhez, a másik a test felől a tudathoz(lélekhez). Ez kb. olyan különbség, mint az materialista/ateista és az istenhívő. Nem illik keverni. :D

Ui.: Tudom, hogy ez nem vitafórum, és ez most félig OFF volt, de annyira ide tartozik, hogy mégis válaszoltam rá. Bocs.