Örök magányra vagyok ítélve, vagy érez valaki hasonlóan?

Én nem érzem magam visszahúzodónak,se bizalmatlannak!Gátlásosnak annál inkább!Magányos vagyok annak ellenére hogy van családom,Párom.De fura,mert gyerekkoromban is állandóan magányosnak éreztem magamat.A Párkapcsolatomban ezt ki is használják,mivel félek az egyedülléttöl ezért annak ellenére hogy folyamatossan hülyének néznek,megcsalnak,az érzéseimet ki is használják foggal körömmel ragaszkodok a Páromért már több mint 10 éve.Mikor más nő valószinü már rég lapátra tette volna.

Baráti kapcsolataim szintén felületesek,évek óta nem volt egy bizalmon alapuló barátságnak mondható kapcsolatom.Úgy érzem Én csak kevesebb lehetek másoknál.Az a baj hogy sokan ki is használják ha valaki ilyen.És az eszemmel tudom hogy változtatnom kellene a kapcsolataimon,nem tudok mert félek hogy egyedül maradok.Mellette viszont érzem,tudom hogy akár értékes embernek is mondhatnám magam mert nem vagyok se bunkó,se önzö.

De ez van.

Tanácsot nem tudok adni,mert látod,még csak 27 éves vagyok de az életem egy kész katasztrófa.:S

De Te próbálj meg nyilni,bizni önmagadban és ne hagyd hogy érzékenységedet ki használják.

Minden jót!

Sajna nekem is ez a problémám :/ mondjuk én inkább csak visszahúzódó vagyok de az is eléggé megnehezíti a dolgot, hogy barátokat szerezzek. Amúgy nem hiszem, hogy örök magányra lennél ítélve, kitartás =)remélem, hogy előbb vagy utóbb (de inkább előbb :) ) szerzel majd olyan barátokat akikbe megbízhatsz, az biztos segítene a bizalmatlanságodon :) mert ha nem is sok de vannak olyan emberek akikbe meglehet bízni, csak sajna nincs ráírva a homlokukra

Sok szerencsét :)

16/L

miért vagy visszahúzódó, azért mert az emberek unalmasak vagy mert félsz, hogy megbánthatnak?

Az elsőnek lehet az oka, hogy az emberek gyakran szerepet játszanak és te nem találod érdekesnek ezt. A másodiknak, lehet az az oka, hogy téged (talán gyerekkorban) megszégyenítettek és ezért félsz hogy megint megtörténik ez.