Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kikapcsolódás másokkal egy kapcsolatban mennyire fontos?
Nagyon sokat veszekszünk a barátommal ezen hogy ő nagyon szociális ember én viszont pont hogy nem. Neki rengeteg barátja van előttem mindig velük volt ment valahova ahogy össze jöttünk úgy már annyira nem de azt mondta nem ks hívják őt aztán utána azt mondta azt csak hazudta nehogy baj legyen belőle.
Még vásárolni is barátokkal akart menni mintha én nem lennék neki elég ahhoz csak egy vásárláshoz. Születésnapját is velük akarja tölteni akkor a legboldogabb.
Mennyire normális ez? Vagy túlreagálom?
Van, akinek fontos, van, akinek nem. Párom pl két srác kollégájával tök jól elvan és annyi elég is neki, amita munkahelyen velük tölt. Talán kétszer ment el velük sörözni, illetve együtt mentünk többször is, de ennyi. Velük szokott dumálgatni munkán kívül, de nek sokat. Egyébként meg velem van vagy a közös barátainkkal együtt lógunk. Próbáltam kirúgdosni, hogy érezze szabadnak magát, ne higgye, hogy kisajátítom, de neki ennyi elég. Ha úgy van, inkább kockul egyedül itthon vagy barkácsolgat.
Nekem voltak halott próbálkozásaim lányokkal, de nem igazán jött össze barátság, úgyhogy van az a közös baráti kör és ennyi elég is.
Volt ilyen párom, mint amilyet itt vázoltál, a haverkáját még randira is hívta... Hatalmaa gyerek volt, nem bírtam vele három hónapnál tovább. Nekem az a kapcsolat pokol volt, ami nélkülözött minden intimitást a haverok miatt, ráadásul nem éreztem úgy, hogy elérte az érett férfi szintet, akinek a szemében a haverok második helyre kerülnek, a párja meg elsőre.
Én sem vagyok szociális, de a barátom kedvéért azért megerōltetem magam kicsit, ha már vele akarok kapcsolatot, mert nem szeretném, hogy a köztünk lévō kis eltérés miatt kellemetlen legyen neki. Amúgyis aszociális létemre mindig is szerettem volna változtatni, a barátom haverjaival is elég jól kijövünk, tehát értékelem a helyzetet.
Szerintem önzōség, ha kiakarod sajátítani a barátod és miattad nem lehet a haverjaival.
Nehezen tudom elképzelni, hogy a ti kapcsolatotok sokáig mūködjön így, hogy közben ilyen csökönyös módon antiszoc vagy. Nem hiszem, hogy a barátod ezt sokáig fogja tūrni, fōleg ha kicsit változtatni sem vagy hajlandó legalább
Mind a kettőtök normális a maga módján, de szerintem se működik így jól egy kapcsolat.
Én olyan vagyok, mint te. Van kevés számú barátom, de ők vagy munkahelyről, vagy edzésről vannak, és a barátkozásunk közös edzésből meg edzőtáborokból áll. Nekem nincs igényem sörözgetésre, bulizásra, inkább értelmesen töltöm az időt vagy a párommal, vagy tanulok valamit otthon. Magamnak (és családomnak) való vagyok.
De nekem is volt ilyen sokbarátos párom, szét is mentünk. Én untam, feleslegesnek tartottam heti többször a baráti társasággal lógni; ő meg gondolom unta, amiket én csinálok. Jobb így külön.
A mostani pàrommal nagyon hasonlóak vagyunk, neki sincs csak pár barátja, azok is nagyrészt online. Inkább egymással töltjük az időt.
Hát én tényleg sosem voltam az aki szeret menni másokkal olyan feleslegesnek éreztem magam ők beszélgetnek mindenről én meg azt sem értem miről van szó lehet sőt biztos hogy ez önbizalomhiany is ezt ő is tudja hogy van nekem. Meg szerintem figyelemhianyom is van vagy ez a ki sajátítás.
Féltékeny vagyok ha látom mással is jól el van sőt többet nevet vagy boldogabb mint mikor ketten vagyunk. Mert így láttam mindig.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!