Kikapcsolódás másokkal egy kapcsolatban mennyire fontos?

Sokak szerint túlreagálod, szerintem nem. Nekem kapcsolatnak pont az a lényege, hogy olyan emberrel vagyok, aki minden téren kielégíti. Nem barátokból, ismerősökből, szextársból gyúrom össze az életem.

Mind a kettőtök teljesen normális. Normális hogy a ő barátaival akar lenni, és az is, hogy te nem annyira. Ő társasági ember, te meg nem. Ezzel nincs semmi baj. Csak nem illetek össze. Ennek a kapcsolatnak előbb utóbb vége lesz.

De téged nem is hív? Engem mindig elhív a párom, amikor az ő barátaival van program, jól szoktak sikerülni az ilyenek. :) Attól, hogy nem vagy olyan szociális mint ő, néha megeroltethetned magad egy kicsit.

Ugyan ez, én a nő, ő a férfi. Bár a kezdetekhez képest csiszolódtunk egymáshoz: én többet megyek vele, ő kevesebbszer megy és inkább több időt töltünk együtt. De engem nem zavar, menjen csak, én addig főzőcskézek, edzek, tvzek, olvasok, vasalok, stb. Ha van kedvem ugyis megyek vele, de nem szekálom ezzel. El kell fogadni, hogy egyik ember ilyen, másik olyan. Keress valami hobbit, amit akkor is tudsz csinálni ha nincs veled. :) mindenkinél mást jelent a kikapcsolódás, ha igy szeret lazítani, ne bántsd érte. Ha csak nincs többet velük, mint veled.

Neki lételeme, neked meg szorongást okoz. Simán lehetne, hogy kompromisszumból egyszer úgy van, ahogy ő szeretné (pl. a szülinapján miért ne lehetnének ott mind, akiket szeret és miért ne bulizhatna, ha neki egy buli a legnagyobb ajándék?), máskor meg úgy, ahogy te szeretnéd és neki kell "kibírnia", megértenie, hogy nem ugyanaz okoz örömet. Mint ahogy lehet, hogy te szereted a pizzát, de a gluténérzékeny barátnődet nem pizzázóba hívod a szülinapjára. Nagyon sok kapcsolat, hosszú házasság működik úgy, hogy az egyik otthonülőbb és neki csak a párja a barátja, pszichológusa, társasága, a másik bulizósabb és fontos számára, hogy visszajelzést kapjon kívülről is. Ezzel nincs baj, ettől még szerethetik egymást a legjobban, és mindkettőjük verzió normális, és jól ki is tudja egészíteni egymást, mert az egyik nem gubózik be totál, a másikat meg kicsit visszafogja, hogy folyton csak a falkára hallgasson. Ami gáz, hogy ha a párod már hazudik is azért, hogy ne kritizáld - ez előre vetíti, hogy a te szorongásod az emberektől és az ő vágya, hogy többen vegyék körül, erősebb mint kettőtök. És ezt viszont nem reagálod túl.

talan nem is antiszoc vagy, siman sulyos onbizalomhianyban es kisebbsegi komplexusban szenvedsz. erre utal az is, hogy ha masokkal is akar idot tolteni, te mae rogton "nem eleg"nek erzed magad.... nem lesz ennek jó vege csajszi. ki kene ebbol labalnod. a pasiddal is tudsz beszélgetni a barataival miert ne tudnal? de ezzel a kisajatito viselkedessel csak azt fogod elerni hogy szetmenjetek. te viselkedsz furcsan nem o.

Szerintem mindketten normálisak vagytok, csak az a baj, hogy ebből a szempontból a két végletet képviselitek. Vagy tudtok valamennyire egymáshoz közeledni, pl. te néha elmész vele és a barátaival, illetve őt is engeded egyedül menni, és keresel hobbit, elfoglaltságot, netán egy-két saját barátot, hogy akkor is foglalkozz valamivel, ha ő nincs veled, ő pedig kicsit kevesebb időt tölt a barátokkal és több időt veled kettesben, vagy előbb vagy utóbb ennek a kapcsolatnak vége lesz. Az nem opció, hogy egyszer megünnepli a barátokkal (és veled?) a szülinapját, és megünneplitek kettesben is?