Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egy 35 éves házas nő miért akar napokig az anyjáéknál aludni? Normális ez?
Bár a járás alatt voltak intő jelek, mert akkor is ezt csinálta. Képes kivenni péntekre szabadnapokat, hogy csütörtökön a munka végeztével rohanhassunk az anyjáékhoz. Van, hogy hétfő hajnalban indulunk vissza és onnan megyünk egyenesen dolgozni, csak hogy mégtöbbet ott lehessen! Semmi különöset nem csinálunk ott, de tényleg! Az anyja főz, takarít, facebookozik, közben pletykákat mesél a szomszédokról. Az apja a kertben dolgozik, majd bejön a tv elé meccseket nézni. Soha nem mennek sehova. A feleségem meg élvezi hogy ki van szolgálva és kislány lehet pár napra. Én meg ülök ott mint a tökkelütött és alig várom, hogy hazajöjjünk. A vicces az egészben, hogy még jóban sincs igazán az anyjáékkal mert csomószor keresztbe tettek nekünk. Pl eladtak egy házat, a bejött pénzt meg mindet odaadták a húgának amikor nekünk is jó lett volna a közös otthonhoz. Ehelyett szegény nagymamám segített ki minket és én fizettem vissza neki.
Mániája hogy ott kell aludni napokig. A gyerekszobájában! Még a saját húga sem szokott ottaludni, sőt neki már van egy gyereke, de még úgyse alszanak ott sose! Ilyet még nem halottam senkitől. 60 km-re laknak tőlünk és állandóan találkozunk! Végig náluk voltunk 26-2 között, majd itt voltak nálunk a szülei múlt héten. Itt is aludtak, ők is szeretnek idegen helyen aludni. Havonta 1 hétvége biztos találkozó, meg ők is jönnek egyre mindig! Ehhez képest már eldöntött tény, hogy jövő hét csütörtökön összepakolva menjek érte a munkahelyére mert 17:01 perckor indulunk az anyjáékhoz és hétfőn reggel jövünk vissza 8:00-ra. Még szerencse hogy nincs annyi szabadnapja, így sokszor csak pénteken indulunk el. De múlt évben 12 napot vett ki erre! Mivel nincsenek annyira jóban, előfordul hogy alig szól bárki egymáshoz, csak úgy ott vagyunk mint a halak. Szerintem semmi értelme.
Találkozott ilyennel valaki? Azt hittem ez csak addig fog tartani amíg nem lesz saját lakásunk, a saját nevünkön, mert addig nem fogja otthon érezni magát. Nem így lett. Aztán gondoltam hogy majd az esküvővel úgy érzi lett saját otthona, de még mindig az anyjáék házát hívja “haza és otthon”-nak. Ez idegenek előtt vicces helyzeteket is hoz sokszor. Pl “megyünk haza a hétvégére”
Mit lehet ezzel kezdeni?
A nejed nem az egyik kolleganom? Dettó ugyanez....
Szép házuk van jo kapcsolat hellyel közzel de többet van a szülői házban mint a sajátjukban, mivel én is arra lakom ha reggel onnan jön a busszal már tudom mi a helyzet....
Énsem értem a párja ezt miért hagyja vagy hogy mi ebben a jó.
Ha azt mondom, én nem megyek, akkor megharagudnak. Pl novemberben nem mentem, mert egyszerűen dolgoznom kellett (péntekenként egyébként otthonról dolgozom mindig) de még szombaton is! Az anyjáék kiakadtak, hogy nekem mi bajom van velük. Vagy nyáron hányás-hasmenés vírusom volt és elment egyedül, mire az anyjáék képesek voltak azt mondani, hogy NEM HISZIK el hogy beteg vagyok. Személyes sértésnek veszik a dolgot. Amúgy elég kellemetlen náluk, mert az apjával nem lehet beszélgetni csak a focimeccsről amit én nem nézek soha vagy szidni a politikusokat ami engem nem érdekel túlzottan. Az anyja meg hozzám se szól soha. Volt hogy nekem kellett vinnem Pestre orvoshoz de az egész út alatt nem szólt hozzám, a témáimra nem reagált túlzottan.
Igen, tartok tőle, hogy gyerek esetén oda leszünk kötözve, főleg hogy a tesójának a gyereke minden kitalált indokkal állandóan oda van hurcolva. Ha köhint egyet rohan érte a nagymama hogy óvoda helyett egész héten nála legyen (mert ő segít felkiáltással!) Persze nem is beteg a gyerek és gyakran kihasználja ezt.
Nem tudom mi elöl menekül haza, de a főzés-takarítás nem gond neki amúgy. Főleg hogy nálunk ő főz, én meg takarítok (szeretem a tisztaságot, megnyugtat a takarítás)
Éppen a "Mérgező szülők" c. könyvet olvasom, és mintha egy példa lennétek belőle.
Hidd el, sürgősen Pszichológusra lenne szüksége!!! Ide szakember kellene!
Olvasd el a könyvet, nagyon nagy segítség megérteni az elb*szott emberi életeket.
Már a kérdést elolvasva is az jut eszembe, hogy a szülei követelik meg. Te ezt nem érted, ha nem voltál ilyen elnyomó, zsaroló környezetben egész gyerekkorodban.
Pl az én anyámék is ezt csinálták, még most is próbálják és marha szar érzés.
Nyilván nem megyek már állandóan, de régen azért hatott a nyomás és a megfelelési kényszer. Ezt fel kell tudni ismerni.
Telefonok állandóan, hogy mikor jössh már haza- sírás is akár. El se mentem már jött a kérdés, hogy mikor jössz. De ha ott voltam se volt semmi, nem is beszéltünk... inkább segíts neki, hogy ki tudjon szakadni onnan, mert nem hiszem, hogy ő felismerte a problémát.
Még mindig nem vált le a szüleiről.
Nagyon durva eset.
Semmiképp se vállalj vele gyereket, amíg gyökeresen meg nem változik. Akár kerek-perec mondd meg a szemébe, hogy addig nincs gyerek, amíg nem válik le a szüleitől.
Akkor se, ha elválik tőled.
Én réges rég befejeztem volna az odajárkálást minden hétvégén. Ha sértődés van belőle, akkor meg nem is mentem volna többet oda.
Ha jól értem, jóformán nincs egy kettesben eltöltött hétvégétek. Nálam így komolyabb együtt járás se lett volna.
Arról ne is beszéljünk, hogy nyilván neked is vannak szüleid, akikkel te is szeretnél néha találkozni.
Mondjuk a "megyünk haza" szófordulaton nem kell fennakadni. Apukám is így mondta, akkor is, amikor már sem apja, sem anyja nem élt, hanem üresen állt a nagyszülői ház.
Köszi mindenkinek! Ezt nem akartam írni eddig, de pénteken mutatta meg a pozitív terhességi tesztet. Elvileg védekeztünk, nem volt tervben a dolog, de új gyógyszerre váltott és úgy látszik nem vált be úgy mint az eddigi. Szóval úgy néz ki gyerek lesz.
Igen, pont ilyen mérgezőek a szülei ahogy írjátok. Elvárják a menést, de nem is akarják, nincs is értelme, de KELL és kész. Mint amikor nem is vallásosak, szidják a vallásokat, de rohannak minden hétvégén a templomba mert oda ILLIK és KELL menni mert az úgy van és mit szólnának a falubeliek ha nem lennének ott?!
Beszéltem már erről vele, de nem is érti a dolgot. Azt mondja, hogyha már egyszer megtettünk 60 km-t akkor miért ne aludjunk ott? Szerinte nem lenne értelme hazajönni. Amikor 2 alkalommal az “asztalra csaptam” és a pénteki elmenetel után szombat ebéd után mondtam, hogy most azonnal indulunk haza, akkor az anyja sírva rohant be a hálószobába. Pedig nem kiabáltam meg semmi. Persze ott kellett maradni. Utána még süteményezni is elvitt minket, pontosabban olyan volt mintha a kislányát elvitte volna egy veszekedés után, csak hát én is ott voltam koloncnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!