Jó dolog egy párkapcsolatban minden privát szférát feladni a feltétlen bizalomra és őszinteségre hivatkozva?

Nem, nem jó. Mondjuk a postámba belenézhet, csak számlákat kapok, arról meg úgyis tudni fog ha már együtt élünk, ha meg nem akkor tárgytalan a dolog. De az üzeneteimben ne turkáljon. Nem azért mert nekem van előtte titkolnivalóm, hanem mert időnként vannak olyan beszélgetéseim amikben a barátnőim az ő bizalmas ügyeiket osztják meg velem, és nekik joguk van úgy megosztaniuk velem a problémáikat vagy híreiket hogy a párom nem tud róla.

Ugyanígy ne akarjon mindig velem jönni ha ha valakivel találkozom, és ne akarja részletesen tudni miről volt szó. Annyit úgyis elmesélek hogy kivel megyek, hova, mikor jövök, bármi olyat ami őt is érinti vagy amibe bele lehet vonni, de nem fogok részletesen beszámolni neki minden barátnőm párkapcsolati gondjairól és terhességi vaklármáiról.

Illetve szerintem kapcsolatban is fontos az énidő, legyen olyan tevékenység vagy időpont amikor nincsenek egymásra tapadva a felek hanem mindenki a saját dolgát csinálja.

És ugyanez természetesen visszafele is áll, én sem akarok vele menni amikor a barátaival akar beszélgetni, nem akarom olvasgatni a beszélgetéseit, elfogadom ha egyedül akar lenni.

Nekem ez mindig is "kínai" volt, hogy a feleség nézi a férje emailjeit, belép a jelszavával a facebookjába. Nincs én csak mi. Pénzügyekben értem amikor a nő ragaszkodik a minden közös elvhez. Mert hát sokkal jobban jár. A férfi meg enged a nyugodt családi légkör miatt.

Összességében egészségtelennek tartom ezt a csak együtt "MI" létezünk, külön nem elvet. Meg ritkán közös elhatározás. Sokszor az erősebb, a kapcsolatban dominánsabb ráerőlteti, kizsarolja a másiktól, hogy így legyen.