Ti számíthattok szüleitekre (nem feltétlen anyagi téren)? Ill. akik házasok/kapcsolatban élnek milyen viszonyban vagytok saját vagy a párotok családjával?

Az én szüleimre soha nem számíthattam sem anyagilag, sem sehogy. Mondjuk anyám részéről nem is vártam el semmit, mert agresszív alkoholistaként jobb volt nem tartani a kapcsolatot vele. Apám még anyám pártját fogta, így ő teljesen hátat fordított nekünk a gyerekeinek. Anyám már nem él, apámat meg nem érdekli mi van velünk.

A férjem apja a nagyon gonosz volt, így vele még akkor megszakadt a kapcsolat amíg élt. Bár a feljelentést visszavontuk, de ez sem enyhítette a gyűlőletét. Anyósom viszont áldott jó asszony, és ma napig is támogatjuk, szeretjük. Anyagi téren inkább mi segítünk neki, mert kisnyugdíjasként kell neki a támogatás, és bevallom nagy örömmel segítjük, támogatjuk. (megengedhetjük, hogy komoly összeggel támogassunk minden hónapban) Látogatjuk, örülünk ha meglátogat minket. Ő tényleg egy tündér.

Igen.

nagyon jó szüleim vannak szerencsére. Igazából jobb gyereket érdemelnének...

Anyámra nem igazán, apámra talán jobban, de nem számottevően.

Anya ági nagyapámra bármiben szinte, mamám meg magához képest bármi.

Apa ági nagyapámra pedig nem.

Sajnos én nem számíthatok a szüleimre, és nem is számíthattam soha. Apám lelépett amikor kicsi voltam, anyám pedig alkoholista. A gyerekkorom nagy részét mamámnál töltöttem, aki sajnos már nem él.

18 évesen összeköltöztem a barátommal, aki mostmár a férjem, azóta nem hallottam anyám felől. A férjem szülei viszont tündériek, anyósom tanított meg mindenre, amit az anyàmtól nem tanulhattam meg (főzni, varrni, kötni, háztartást vezetni), após pedig rengeteget segít a kerti munkákban, vagy ha meg kell szerelni valamit. Anyagilag szerencsére nem szorulunk segítségre, de pl a nàszutunkst teljes egészêben ők állták.