Jó dolog egy párkapcsolatban minden privát szférát feladni a feltétlen bizalomra és őszinteségre hivatkozva?

Abból a szempontból, hogy a tudat megvan, hogy bármikor megnézheted, és tényleg nincs semmi rejtve, az tök jó, viszont ténylegesen belenézni már nem hiszem. Egyszer oke, hogy esetleg alapot adj ennek, és ha olyan típus vagy, meggyőzd magad, hogy semmi gond, de rendszeresen nem.

Mert pl nálam nincs semmi olyasmi, hiába vagyok egyedül, de zavarna, ha más megnézné, kivel mit beszélek meg.

Más, nem telefonos és fészbukos kategóriába áttérve, szerintem kell valami kis privát szféra mindenképp.

Nem.

Bunkóság más privát üzeneteit olvasni, leveleit felbontani.

Most pontozzon- és az hordjon le a sárga földig minden egymáshoz ragadt pár (vagy az egyik tagja). Hajrá, de akkor is így gondolom.

Igen is, meg nem is. Levelet ritkán kapunk. Inkább csak számlák, hivatalos levelek jönnek. Azt simán felbontjuk, semmi titok nincs benne. Magánlevél még nem jött soha, de azt nem bontanám fel.

Soha nem kérdeztük meg egymás jelszavát az e-mail fiókhoz. De telefonon nyilván látszik. Nálunk ez úgy van, hogy nem titkoljuk, tehát nyugodtan használhatjuk a másik telefonját. Pl. ha csörög és nincs ott és közös ismerős hív, akkor felvesszük. Vagy valakit hívni akarunk, aki a másik telefonjában van csak benne, akkor arról hívjuk. Vagy fényképeket nézünk a másik telefonján. De nem szoktunk egymás üzeneteiben, mail-jeiben turkálni.

Mondjuk én nemcsak a párom kezébe, de máséba is odaadom a telefonomat. Pl. barátnők, családtagok.

Privát szféra feláldozása a kapcsolat halála. Én még a szobából is kimegyek, ha a párom telefonál,még ha munkaugyben is. Telefon, laptop, levél tabu. Nem nézunk bele, nem vesszuk fel egymás telefonját, max odaviszem neki, ha csörög és nincs éppen bent.

Ugyanez vonatkozik arra, hogy magánidő is van és nem kell elszámolni vele. Egy neves pszichológus írta, két legrosszabb kérdés egy kapcsolatban : Hová mész, kivel ? Mikor jössz ?

Elmondja az ember , ha olyan. Bizalom kérdése minden. Az első alkalomnál,ha észrevenném a kutakodást, szakítás lenne. De felém is igaz ez.

9: Szerintem ez már a másik véglet. Természetes, ha az ember megkérdezi attól, akivel együtt él (és az lehet családtag, barát is, nemcsak párkapcsolat) hogy kb. mikor jön haza. Pl. ha azt mondja, 12-re, és reggel még nincs otthon, akkor lehet aggódni. Nem ellenőrzés, hanem hogy tudd, hogy baj van-e.

Az is túlzás, hogy még egy légtérben se lehet lenni a másikkal, ha telefonál :D

Egyik végletet sem szeretem. Az se jó, ha nincs semmi énidő, meg magánszféra.