Csak Én tartom már gusztustalannak azt, hogy ennyire nagyfokú figyelmet, azaz szinte elvárást kapott az, hogy senkinek se legyenek lelki (akár e miatt testi) problémái? Főképp társkeresőkön?

Kicsit félreértettetek néhányan. Természetesen nem várnám el azt, hogy egy „normális” személy bajlódjon másnak a lelki nyomorával, ha csak nem épp ilyen személyt keres (vannak rá példák).

Én azt mondom, hogy már átlépett ez egy határt. Tehát ha már ismerkedési fázisban vagy és őszintén válaszolsz a kérdésére akár, egy olyanra, „Hogy vagy?” és nem a sablon szöveget adod le, ha nem tényleg az aktuális érzelmi állapotodat, akkor már sokan kielemeznek Téged, meg elkönyvelnek vmi komolyabb pszichiátriai esetnek. És ez is manapság a baj, hogy kb. mindenki fotelpszichológusnak hiszi magát, mert rá guglizott Freud vagy Erikson munkásságára rosszabbik esetben a Nők Lapjára vagy egy Facebookos posztra.

Lehet Én vagyok maradi, de az eddigi párkapcsolataim előtti ismerkedési szakaszban Én beszámoltam a lelki helyzetemről, és a múltamról is meséltem. Ugyanis a múlt miatt vagy ott ahol vagy, és szerintem az sem túl bölcs dolog, hogy takargatjuk és nem merünk róla beszélni. És akármikor felszínre tőrhet (trigger) egy múltbéli esemény a megfelelő inger hatására, akármennyire is lezártnak tekintette az illető azt az esetet. Megértem azt, hogy el kell adnia magát az embernek, és nyilván azt is, hogy vannak olyan dolgok, amiket tényleg nem szeretne magára venni az illető- de mivel jobb az, hogy a párkapcsolaton belül derülnek ki azok a problémák, amiket felsoroltatok pl? Mert nézhetjük úgy is, hogy ez egy elég undorító húzás, hogy egyszer csak amikor biztonságban véled a segged akkor kiteregeted a lapjaidat, és konkrétan akár megkeseríted vele a párod életét, vagy éppen manipulálod érzelmileg (már belédszeretett, ezért nem tud csak úgy kirakni és előbb-utóbb lehet, hogy Ő is lezüllik)

Én díjjazom az őszinteséget, eddig mondom, mindenkivel nyilt lapokkal játszottam és ezt vissza is kaptam. A legutóbbi kapcsolatomban is kitárgyaltuk egymás problémáit még mielőtt találkoztunk volna. Persze, ez hónapokba belekerült, tehát nem volt egyből randi.

Nem olyan régen gyakorin is egymás gondjait veséztük ki miután az adott témák megvitatásával végeztünk, és ennek ellenére sikerült barátságot kialakítanunk. Nem nyomasztjuk egymást, sőt, mind a ketten örülünk annak, hogy van kire számítani.

Egyébként ezeket a közhelyeket meg mondásokat alapból nem veszem figyelembe, mivel mindenre van egy ellenpélda. A munkahelyet meg ne használjuk hasonlatként, mivel az teljesen más színtér, konkrétan a megélhetésed függ rajta és nyilván próbálod eladni a xart is, hogy megélhess (a vállalatok is ugyanezt csinálják, szval mindenki hazudik a saját érdekéért).

Csak azt akartam kihozni belőle, hogy most komolyan annyival jobb össze-vissza hazudni/titkolózni akár, hogy mindenképp összejöjjön egy kapcsolat? Főleg, hogy feltételezni lehet azt, hogy szinte mindenkinek lehet vmi problémája.

Egyébként itt sokan picsognak, hogy nem jön Nekik össze egy normális kapcsolat, sőt akár még randi se (lehet Ti is megtettétek ezt), de nem gondoltatok/gondoltak arra, hogy tán őszintének kellene lenni? És lehet nem egyből, de idővel tényleg összejön vkivel, akivel passzoltok is? Sokan kérnek tanácsokat, hogy hogyan adják el magukat, és min ferdítsenek, de ilyenkor nem fáj a gerincük?

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de Én nem szeretek hazudozni és tényleg nem akarom azt sem, amit pont Ti is mondtatok, hogy valaki teherként tekintsen rám. Tehát undorodnék magamtól, ha csak jópofiznék pl. veletek, aztán akár önakaratomon kívül kibukjon a szhar a kapcsolat közben. Most Nekem sem tellene sokba, hogy felrakjak pl. sportolós képet meg gyors átolvassak pár önmegvalósításos könyvet és megjátszam akár magam- de azért ennyire nehogy már hiányosak legyenek az emberek...

Ezeket úgy írom, hogy nem vagyok „roncs” bármit is ért az illető ez alatt, csak a saját értelmezésemhez képest viszonyítva. Tehát nem cseszném el senki boldogságát v ilyesmi egy idegösszeroppanással akár.

Nem kaptam visszautasítást vagy ilyesmit, meg nem is magamról mintáztam a kérdést, hanem a linkelt személy oldaláról.

De köszönöm azoknak, akik hozzámkapcsolták ezt az egészet és Nekem próbálnak tanácsokat adni, viszont Én elég jól megvagyok és nem szenvedek sikertelenségben :)

#11 Akkor magamról még annyit:

Fent vagyok egy-két chat oldalon, és a rövid bemutatakozásban leírtam őszintén hogy sok szharon vagyok túl, és dolgozom rajtuk, meg a kérdezz-felelek dolgoknál is leírtam a frankót. Nem gondoltam volna, de nagyon sokan írtak már csak azért, hogy elismerésükkel adózzanak az őszinteségemnek, és volt aki konkrétan írta, hogy csak beszélgetni szeretne, mert tetszik neki a hozzáállásom. Volt olyan is, aki kikérte a véleményemet, hogy mondjam meg mit gondolok róla, és nem gyilkolt meg miatta, pedig építő kritika volt :D

Tehát számomra eddig csak pozitívumot hozott ez a dolog, és mások is meg mertek simán nyílni Nekem :) Bár hozzáteszem, hogy nem keresem görcsösen a leendő partneremet (sőt, inkább csak szórakozni szeretnék meg jókat beszélgetni), és lehet ezért is vagyok el ilyen jól az emberekkel :)

De közben Tőlük is kaptam az efféle monológot, amit kérdés formájában kiírtam, tehát jó páran vannak, akik már kezdenek egyre csalódottabbak lenni, főleg azért mert nem tudják önmagukat adni, és ez szomorú. Nyilván, Én se tudom megoldani a problémájukat, de legalább egy kis reménysugárt tudok adni, hogy igenis vannak akik őszintén játszanak, amit be kell már magam is lássak, hogy bhasszus, ritka mint a fehér holló. Nem írtam semmi extrát és már sokan „elálmultak” ezen. Na talán ez az az egy dolog, ami eddig lehangolt.

#12 Örülök, hogy megérted, hogy mire céloztam. Leírtad tömören, amire kiakartam lyukadni.