Még aznap szakított vele, ahogy kiderült, hogy beteg. Nem kegyetlenség ez?

Én is mutathatom kívülről, hogy milyen boldog vagyok, ha belülről mardos a bánat, és a négy fal között állandóan csak sírok.

Na, ennyit erről. Látszatkapcsolat volt az övéké.

Egyébként ha már nem szereti, akkor nem köteles őt ápolgatni.

Ilyenkor mutatkozik meg, hogy egy kapcsolat tényleg szerelem-e. Sajnos ez nem volt az. Igen, genyó dolog, de hozzátenném: az is, ha csak akkor kell valaki, ha mindene tökéletes. Az a baj, hogy ez általában ritkán derül ki azelőtt, hogy konkrétan valami baj lenne.

Ráadásul egy olyan betegségnél, ami azért elég jól szinten tartható. Ismerek Crohn-beteg nőt (akiért egyébként nem kis versengés volt úgy, hogy tudtunk a betegségéről), és tudom, hogy ez nem az a betegség, ami kompletten beárnyékolhatna egy kapcsolatot. Egy szklerózis multiplex, vagy egy előrehaladott Parkinzon-kór nagyon meg tud viselni egy kapcsolatot, de egy olyan betegség, amivel megfelelő kezelés mellett 99%-ban kifogástalan életminőség biztosítható, komolyan szakítóok lenne? Rohadtul nem. Ha valakit szeretek, sokkal szörnyűbb betegségekkel is vele maradnék, arról nem is beszélve, hogy nem is tudnám akkor faképnél hagyni, amikor pont szüksége lenne rám.

Barátnődnek mielőbbi jobbulást kívánok, és azt, hogy ne törjön össze egy ekkora emeletes barom miatt!