Hipochonder, depressziós barátnő. Ti mit tennétek?

Mondjuk az antidepresszáns pont, hogy nem hipochindriára való. Sajnos nagyon kevés olyan pszichiáter van, aki tényleg érti a dolgát, és nem csak felír valami random szert... mert antidepresszáns az bármire jó. Ha rosszabbul lesz tőle? Fogjuk rá, hogy ez így hat. Agybaj... Nem véletlen, hogy sokan pont az "antidepresszánstól" lesznek öngyilkosok. Vajon miért írják rá ezt az összes antidepresszáns lehetséges mellékhatásai közé? Remélem, nem szedi már ezeket a vackokoat...

Egy JÓ pszichológus kellene már akkor inkább. Aki felderíti az okokat, és segít a feldolgozásában. Nem gyógyszerekkel, hanem pszichoterápiával. Nem fog egyik napról a másikra megváltozni minden, és lassan fog menni, de ha van megoldás, akkor errefelé kell keresni.

És természetesen próbálnék minél többet beszélgetni vele, mellette lenni. Hogy érezze, hogy szeretem.

Húúúúú, megértelek, kérdező.

Nekem is volt depressziós barátnőm.

Nagyon lehet szeretni őket, mert ragaszkodnak, hisz támaszt keresnek. És tényleg nagyon aranyosak, vidámak a kapcsolat elején. Csak nem stabilak.

Boldog kapcsolatot velük nem lehet fenntartani.

A szüleid pontosan érezték, mi a gond ezzel a lánnyal, ezért ellenezték.

A szomorú az, hogyha vele maradsz, nemhogy boldog párkapcsolatod nem lesz, de a te idegeid is rámehetnek.

Bármilyen nehéz ezt olvasnod, ettől a lánytól el kéne búcsúznod. Még akkor is, ha ő emiatt öngyilkos lesz! Tönkre fogsz menni bele, ha vele maradsz.

Nekem az volt a "szerencsém", hogy ő hagyott el. Pokolian fájt, de ma már tudom, hogy a lehető legjobb dolog történt velem akkor, ami egyáltalán történhetett. Szerencsére én nem adtam fel állást, bár szüleimmel nekem is elég rossz volt akkor a viszonyom.

Tudom, erre most azt mondod: "Szó sem lehet arról, hogy elhagyjam."

Várjál néhány hetet, hónapot. Próbáld kívülről nézni ezt a kapcsolatot. Próbáld végiggondolni, hogy ezzel a lánnyal lehet-e közösen gyerekeket fölnevelni. Kérdezz meg másokat is, akik mindkettőtöket ismernek. És hidd el, csak időleges javulás lesz a kapcsolatban. Utána mindig visszakerül a depis hangulatba, aminek minden baját állandóan rád fogja zúdítani.

Láttad a Joker filmet? Most amúgy is felkapott. A beteg embereket nem kilökni kell, hanem segíteni nekik, főleg ha szeretek őket. Egyébként meg ha elküldték mindenhonnan, az nem jelenti azt, hogy ő a hülye. Nekem három problémám is volt, amivel kapcsolatban évekig kaptam hogy pszichés betegség és, 3-4 orvoson is túl voltam, mire volt egy aki hajlandó volt foglalkozni velem és hát rohadtul kiderült, hogy mégsem pszichés betegségem van, csak hát Magyarországon nulla az egészségügy.

Hát ebbe rengetek időt és ha itthon vagytok, akkor pénzt kell beleölni. Az a baj, hogy a pszichés betegségeket még világ szinten sem ismerik el rendes betegségeknek mind mai napig, nemhogy Magyarországon. Én rengetek pszichológust is megjártam, mire találtam egyet, aminek bármi értelme is volt. Engem is rögtön nyugtatózni akartak, aztán két napra úgy kiütöttek, hogy kb létezni nem voltam képes, pedig nem vagyok őrült, csupán nem tudtam aludni a stressz miat, úgyhogy óvatosan azzal, hogy mit szedtek be. Anti-depit 1-2 évig kell szedni, az annyira nem vészes, de nyugtatót/altatót nem szabad szedni, hiába mondják. Másfelől ha 23-25 év körüliek vagytok, akkor ez a korral is jár.

Igen, egyébként akkora a sötétség az eü-ben, hogy félelmetes, és nagy divat lett mindenre ráfogni, hogy "idegi alapon van".

Ok, vélhetőleg és remélhetőleg nem rákos a barátnőd. De lehetnek tünetei, és állhat mögöttük valós probléma, ami akár a depresszióját is okozhatja. Pajzsmirigyproblémák, inzulinrezisztencia, ezek pl. népbetegségek lettek mára, a diagnosztikájuk viszont gyerekcipőben jár. Vagy egy nem cöliákiás gluténérzékenység (NCGS), azt még labor sem mutatja ki semmilyen formában, viszont attól még van, és rombol.

Szóval szerintem ilyesmi irányban el lehetne indulni, ha úgy érzed, szeretnéd és van még erőd folytatni vele.