Addig voltam jó a barátnőmnek amíg lúzer és depressziós voltam?

Sokat segített nekem. Tiszta depresszió voltam évekig, a barátaimat megbeszéltük hogy hagyjam ott mert rossz hatással vannak rám, így évekig egy darab barátom, haverom se volt. Céges bulikba is megbeszéltük hogy ne menjek meg sörözésekre se mert rosszabbodna az állapotom. Aztán munkanélküli lettem, majd diplomásként nehezen helyezkedtem el és kitalálta a barátnőm hogy menjek el az apja kertészeti vállalkozásába melósnak. Ott dolgoztam évekig 160 ezer nettóért. De mondom, tiszta depressziósan! Közben visszanézve a barátnőm ott kutyázott ahol tudott, tiszteletlenül beszélt velem, leszidott mások előtt, stb. Ez ment évekig! Majd teljesen véletlenül összetalálkoztam a legjobb gyerekkori barátommal. Otthon nem mondtam el neki, de összejártunk néha és kitaláltunk egy közös céget! A vállalkozás beindult, most kb. 10x annyit keresek mint az “após” cégénél, bár amit tudok visszaforgatok a cégbe, de tudom hogy lenne mit kivenni ha kéne! Ezt a barátnőm nem nézte jó szemmel, a srácot szidta nekem, eltiltott tőle, csődbe fogom vinni magunkat, minden nap ezt mondta. Örököltem pénzt és azt tettem a cégbe de a barátnőm majdnem rábeszélt hogy törlesztésbe tegyem be inkább az a biztos. Ahogy beindult a cég kezdett a depresszió alábbhagyni. Már vissza-visszaszóltam neki amikor kioktatott, már nem hagytam magam. Nem úgy keltem ki az ágyból hogy de jó lenne meghalni és irány ásni a földet és fákat ültetni agymunka nélkül.

A hab a tortára most került fel. Annyira megnőtt a cég, hogy fel kellett vennünk az eddig plusz 3 srác mellé 2 recepciós, marketinges csajt, innentől borult ki a barátnőm! Semmit nem akarok tőlük, de folyamatosan féltékenykedik! Este meg sír minden nap. Szerinte én már meguntam őt, pedig nem is! Most vittem el egy romantikus hétvégére, múlt évben megkértem a kezét!

Folyamatosan azt duruzsolja hogy a gyerekkori barátom át fog verni, ki fog tenni a cégből, jobb lenne most gyorsan eladni a részemet amíg lehet. Amit kapok abból fizessük ki a hiteleinket és fektessem az apja cégébe, fejlesszük fel és biztosabb lesz egy családi cég amit majd mi öröklünk. Lehet, hogy ő is odajönne akkor dolgozni és együtt lehetnénk egész nap.

Bevallom nekem most kicsit jó, hogy okos idegenek között vagyok. A kertészetben volt olyan munkatársam aki egyenesen a börtönből jött!!! Ezután felüdülés az értelmes társaság.

Az is mondja, hogy nagyképű lettem és megváltoztam, ezt a barátom számlájára írja, szerinte belevisz a rosszba (még bárokba se járunk meg sehova, neki családja van!). Most elhívtak egy nyári fesztiválra, az egyik partnerünk adott ingyen vip jegyeket, menjünk el kicsit a feleségek nélkül kikapcsolódni. Ezen is kibukott, azt mondja ezek a helyek nem nekem valók, nem is voltam eddig, ne menjek! Csapatépítőt is szervezett a társam, a párom szerint ez is hülyeség csak rosszba visz engem, majd rámmászik valamelyik cicababa aki a pénzemre hajt (ha én nem akarom akkor hogyan?). Szerinte mások is nagyképűnek tartanak, főleg amióta új Mercedes-szel járok. Előtte az “após” kocsijáért jártam kuncsorogni, hogy kölcsönadja, persze mindig jól kioktatott és jól lealázott szavakban.

Szerintetek hova tart ez a kapcsolat? Jól érzem, hogy addig voltam neki jó amíg felém kerekedett és lúzer voltam? A magabiztos, jól kereső, kapcsolatokat kialakító férfit már nem tudja irányítani? A depresszióm elmúlt, már nem hagyom magam! Nem engedem, hogy az “após” is beszóljon nekem, legutóbb amikor lúzerként beszélt rólam, megmondtam neki hogy háromszor annyi keresek mint ő és nő a cég folyamatosan, míg az övé stagnál.

Szeretem a barátnőmet, feleségül akarom venni, de valahogy már nem úgy áll hozzám mint régen. Akkor mindenben segített, “pátyolgatott” most meg kritikus velem és a vesztemet vetíti ki folyamatosan. “Majd bebukik a cég, nem tart ez örökké, ne barátkozz azzal a sráccal, kihasznál mindenki, jobb volt neked a kertészetben ásóként, keressünk neked akkor inkább valami szakmádba vágó alkalmazotti állást”