Nem tudok szeretőként élni tovább de nélküle se akarok lenni. Ti mit tennétek?

Sziasztok! Több mint egy éve vagyok szeretője egy nálam idősebb férjezett nőnek. Stabil de megromlott házasságban él, én pedig magányosan tengődöm csak. Amikor kialakult a kapcsolat köztünk mindketten rá voltunk szorulva egymás figyelmére, kényeztetésére. Ebből aztán villámgyorsan szerelem lett, olyan lángoló és mély szerelem, amit még egyikünk sem érzett soha.

A nehézségek a körülmények miatt szinte azonnal jelentkeztek de mi semmivel sem törődve mindent könnyű szerrel vettünk... látszólag. Aztán ahogy telt az idő a nehézségek csak szaporodtak, a féltékenység mindkét részről teljesen elharapózott, a lopott percek egyre kevesebbnek tűntek, az álarc amit fel kellett vennünk egyre inkább felemésztett minket. Aztán vége lett, de hamar ismét egymás karjaiban kötöttünk ki.

Lépni Ő nem tud, patthelyzetben van engem viszont a stressz beteggé tett. Nincs hibás ebben helyzetben vagy ha igen akkor mindenki az egyformán.

A józan ész azt mondja szakítsunk, mind a ketten látjuk ezt. De a szívünk nem engedi el a másikat.

Ti bekeményítenétek és továbblépnétek ezzel elvesztenétek azt aki a legfontosabb? Vagy hagynátok magatokat úszni az árral majd lesz valami? Vagy ragaszkodni hozzá, úgy hogy ki tudja mikor tud lépni?

Nagyon sok részletet nem írtam le, próbáltam rövid maradni.