Nem tudok szeretőként élni tovább de nélküle se akarok lenni. Ti mit tennétek?

1.: Azt hogy fog-e lépni vagy sem ezt nem tudhatjuk. Lehet holnap történik valami, lehet 10 év múlva sem. Nem sajnos nem elég ennyi nekem. Úgy volt, hogy igen, de ahogy telt az idő úgy vált egyre világosabbá, hogy nem elég ennyi.

2.: Nagyon... borzasztóan nehéz. Állandóan a telefont nézem, hogy vajon mikor ír? Mikor tud írni? Hogy tudom, hogy a férjével van valahol és jól érzi magát, én meg magányosan várok rá. Borzasztó érzés.

A patthelyzet kicsit tényleg az. Én az Ő helyében sem tudnék érdemben lépni, egy kicsit árnyaltabb a kép annál, hogy kényelmes. Inkább nem elég vakmerő. Az emberek inkább ragaszkodnak a megszokott rosszhoz sajnos. Tudom, hogy így nincs esélyem rendes kapcsolatra, családra. Nagyon igazad van. Józanító ezeket a hozzászólásokat olvasni.

4.: Rengeteg minden történt ennyi idő alatt, komoly és nevetséges szituációk sora de pontosan ugyan ott toporgunk mint az első pillanatban. Nem tudom megítelni sajnos teljesen, hogy mi éri meg és mi nem. De igazad van.

5.: Igen sajnos ezt tapasztalom én is, hogy ahogy telik az idő nem, hogy könnyebb hanem egyre nehezebb lesz. Bíztam benne "hozzászokok" a helyzethez, de ez lehetetlen.

6.: Két fő ok van, hogy miért nem lép. Az egyik a közös első osztályos gyerkőc, a második ha lép és ez az egész kiderül marasztalni fogják a munkahelyéről. Ha nem rúgják ki akkor kikezdik. Ez itt elég kacifántos történet.

Sajnos már pánikbeteg lettem, valószínű depressziós is. Igyekszem nem mutatni, de ez azért nem mindig sikerül.

8.: Hidd el a pénz nem minden. Ha körbenézem vagyonosabb vagyok mint ők.

9.: Tudom. Ezt is átbeszéltük már, mindketten pontosan tudjuk. Szegény Ő szenvedné el a legnagyobb veszteséget. Ő ebben örlődik, az Ő helyzete sem könnyebb mint az enyém. Feladja a saját boldogságát a gyermekéért? Ő sem akar így élni... Viszont a gyerkőc az első. De változtatni akarna.