Mit tegyek, ha egyszerűen nem tudunk leszokni a játszmázásról?

Hány évesek vagytok? Párterápiára nem gondoltatok sosem?

Egyházi körökben házassággondozó szakember/családreferens tanácsadásának igénybevétele?

Jegyesoktatáson való részvétel? Házasság Tervezése? (Anyagiak beosztása - pl. mire költsünk hosszabb távon - Gyermekvállalás?)

Szüleitek, testvéreitek, tágabb rokonság mit szólnak a nézeteltéréseitekhez?

Milyen álláspontjaik/vélekedéseik vannak? Ismerősök, barátok, régi évfolyamtársak/munkatársak?

Ui: hosszabb távú elképzeléseitek a jövőképetekről mennyire egyeznek meg?

Ha nektek ilyen a természetetek és így érzitek jól magatokat, akkor nincs ezzel baj. Ne azért tegyetek ellene, mert "jaj, nem vagyunk mintapár", hanem azért, mert zavar. Ha nem zavar, akkor nincs ezzel semmi gond, vannak latinos vérmérsékletű emberek, akiknek kell a drámázás, hogy jól érezzék magukat. A leírtak alapján az, hogy piszkálódtok meg minden, nem érzem egészségtelennek, minden párkapcsolatban vannak olyan szokások, viccek, amik másnak elképzelhetetlenek lennének és zavaróak. Annak nincs semmi értelme, hogy magatokra kényszerítetek olyan viselkedési formákat, amikben nem vagytok önmagatok, vissza kell fognotok az önkéntelen reakcióitokat, mert nehogy megint piszkálódás legyen a vége. Az nem ti vagytok, és a kapcsolat hosszú távon abba bukna bele.

Szóval, röviden: szerintem amíg ez így jó nektek, addig nincs ezzel semmi gond. Ilyen a vérmérsékletetek, és tök jó, hogy egymásra találtok, ezzel nyilván nem tudna akárki együtt élni hosszú távon.

Koszond meg a szüleidnek és a kapott kapcsolati mintanak, hogy elcsesztek téged!

U.i: a játszmásoknak meg egyszerű, hogyan lehet végett vetni a legkönnyebben: úgy, hogy bele sem mész. Ez ilyen egyszerű.