Komolyan ez lenne a normális reakció? Ti nők, hogy állnátok ehhez, mi a vélemény?

Női oldalról válaszolok:

Az én párom ~30 kilót hízott.. ÉS nem kívántam egy idő után, sajnálom, ha felszínes, ha nem, ettől még igaz.

1. Szerintem nem volt semmi bunkó abban, hogy normálisan, KÖZÖS időtöltésként próbálta a kérdező rávenni a mozgásra a nőt. Mondhatta volna neki simán is, azt elhiszem, hogy bunkó,de bhasszus, biciklit is vett neki. KÖZÖSEN akart vele részt venni ebben, ami még egy jó időtöltés is.

Nem azt mondta neki, hogy "dagadt vagy takarod edzeni..."

2. Alapból vagyok olyan igénye,s hogy ne hízzak el kapcsolatban: nem a párom miatt, magam miatt, szeretem magam jól érezni a bőrömben.

Persze, nem tudom, a te esetedben a "pár kiló" mit jelent, mert ha csak 3-5 akkor kár volt ekkora hepajt csapni, de esetemben az elfolyós 30 kiló(!!) többlet, a kapcsolatba kényelmesedés minden formában tette be (majdnem) a kaput, egy többéves kapcsolatnak... És nem én érzem magamnak hibásnak, mert én pl nem engedtem el magam, ugyanúgy nézek ki, mint x éve, 3 kilónál több soha nem jön fel rám, ás az is általában lemegy tavasszal.

A te eseted konkrétumait nem tudom, 1-2 kilót észre se venni mondjuk... Más esetben meg nagyon is jogosnak érzem, emberek vagyunk és legyünk már igényesek magunkra, és ne legyünk szírdisznók a párunk mellett, ha alapból nem voltunk azok.. (és persze az is más, ha betegség miatt történt az elhízás és nem a saját lustaságunkból vagy akár igénytelenségünkből)

"ha szeretsz valakit, nézzen ki akárhogy akkoris szereted és kívánod is."

"Aki szereti a párját azt pont nem érdekli ha van rajta egy kis felesleg."

Nőként úgy gondolom, hogy ha egy nő is szereti a párját, akkor fontos neki, hogy vonzó maradjon számára. Ne legyünk már álszentek, mindenkinek fontos a külső. Nyilván nem pár kilóról van szó, hanem arról, ha valaki teljesen elhagyja magát. Ha lenne egy vékony, sportos barátom, akkor hiába szeretném, kevésbé tartanám vonzónak, ha mondjuk lógó melleket és sörhasat növesztene. Ezzel azt üzenné nekem, hogy le van szarva, hogy nekem mi tetszik és mit tartok vonzónak, már úgyis szeretem és együtt vagyunk, nyeregben van, úgyhogy bármit tehet és bárhogy kinézhet, nekem akkor is tetszeni fog.

Igazad van, és neki is. Valóban jó lenne lefogynia, ha másért nem, akkor az egészségéért, a lustaság pedig az élete más területein is vissza fog ütni, de ennek a változásnak belülről kell jönnie, nem pedig külső hatásra. Az mondjuk jó ötlet volt, hogy felajanlottad az együtt edzést, de ha nem kért külön sporteszközt, akkor ez a bicikli nem ajándék volt, hanem egy sértés, és burkolt b aszogatás. Ennek ki örülne?

Jogod van elhagyni a súlya miatt, és amiatt hogy nem tesz az egészségéért, viszont beleb aszogatni abba, amit nem akar, és elvárni, hogy még örüljön is ennek, már nem oké.

" szó szerint hozzámvágta a biciklit, hogy ha nekem ő így már nem tetszik akkor én soha nem is szerettem őt igazán, mert ha igen akkor így is kívánnám."

Ezt hívják bűntudat keltésnek, érzelmi zsarolás köntösében. Kuka a nő.