Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Másból is előtört már - szinte a semmiből - a volt szerelmének a hiánya? A vágy a befejezésre. Mit lehet ilyenkor tenni?
15 évvel ezelőtt jártam egy sráccal. Én 19 voltam, ő 26. 2hónap együttjárás után neki el kellett menni 4 hónap külszolgálatra. Tudtam, hogy el fog menni, tisztáztuk a kapcsolatunk elején. Tisztában voltam vele, hogy mennyire vonzza a csajokat, távoli ismerősként gyakran láttam újabb és újabb "numerákkal".Aranyos, dögös, de link alaknak tartottam, aki válása után "habzsolja" az életet, nem is akartam tőle semmit... Egyre többször összefutottunk, beszélgettünk. Én akkoriban elég szürke kisegérnek tartottam magam, nem gondoltam, hogy egy ilyen "nagymenő" meglát bennem valami értékeset. Egy szombati buliban összefutottunk, pont egyedül volt, elbeszélgettünk, táncoltunk, elhívott randizni. Az első randink a Duna-parton volt, sétáltunk, sokat nevettünk, de még csak meg sem csókolt. Szinte repkedtem a boldogságtól, ittam minden szavát és egyfolytában hitetlenkedtem, hogy vele tölthetek némi időt. Elmondta, hogy fiatalon ( 20 évesen ! ) megnősült, a felesége volt az első az életében és jól pofára esett. Beszélt a kisfiáról meg hogy az utóbbi 1 év "tombolása" után végre szeretne valakit maga mellett, aki elfogadja a munkáját, a gyerekét, azt, hogy neki is vannak rossz napjai, nem csak a külsőt nézi, hanem az Embert,stb. Teljesen beleszerettem. A szüleim kibuktak ( korkülönbség, elvált, van egy gyereke, na meg hallomásból tudtak a nőügyeiről is. ) de amikor látták, hogy kivirulok mellette,(pl. megvettem életem első miniszoknyáját és elkezdtem "nőcisedni", a csendes, befelé forduló csajból a világra nyitott, nevetős lettem )szóval sugárzott rólam a boldogság - ők is megkedvelték. 3 hét együttjárás után bemutatott az ovis kisfiának meg az édesanyjának is.
Nagyon vágytam rá, imádtam a testét-lelkét, le akartam feküdni vele. Még szűz voltam, de tudtam, hogy ő az igazi, soha, senki más nem kell. Egyik kollégájával közösen béreltek egy lakást, sokat voltunk ott, de mégse történt semmi. Azt mondta, hogy írassak fel fogamzásgátlót, mert nem óvszerrel akarja az elsőt. Meg hogy elég aktívan cserélgette a nőket, és bár használt gumit, nem szeretné, ha valamit elkapnék, fél év kell, hogy kiderüljön, hogy minden szűrés negatív, szóval majd ha megjön a külszoliból.
Egyre depisebb lettem, ahogy közeledett az elutazásának a napja.15 évvel ezelőtt nem volt internet, skype, mobiltelefon. Illetve létezett, de elég elérhetetlen volt "földi halandóknak". 4 hónap totális magány várt rám. Fegyveres testületnél szolgálóknak meg ugye még a sarki fülkéből való telefonálásra sincs nagyon esély...
Az utolsó együtt töltött napunkon pizzáztunk és az albiban "lógtunk", pusziszkodva, ölelkezve. Még mindig emlékszem az illatára, ahogy simogattam az izmos alkarját és szótlanul ölelkeztünk. Az én vaskalapos szüleim is meglágyultak annyira, hogy anyám elintézte : együtt alhatunk, nem fog apám se morogni, maradjak a kedvesemnél. De ő nem akarta. Este úgy éreztem, hogy hülyeség ez az egész "szex stop", én őt akarom. Belemelegedtünk a csókolózásba, lehámoztam a pólóját és csak simogattam, "faltam" és csodáltam, hogy milyen szép. Mint egy tigris. Persze leállított. Ő csókolgatott, kényeztetett... Életem első orgazmusa volt, azt hittem belehalok, olyan jó volt. "4 hónap múlva innen folytatjuk." - és jött a csibészes vigyor. Éjfélre hazavitt. A házunk előtt a kocsiban odaadta a lakáskulcsát meg pénzt és csekkeket, hogy "menedzseljem" az ügyeit, amíg haza nem jön. (Fújt is érte az anyja rendesen.) Másnap délután még Magyarországról felhívott, de már éreztem a hangján, hogy lélekben messze jár, már "elindult".
Elment, én bedepiztem. Feljártam a lakásba, szellőztettem a szobáját, feladtam a csekkjeit, vezettem a rezsiköltségek korrekt felosztását, fizettem a bérleti díjat és olykor bebújtam az ágyába, szagolgattam az utolsó hálópólóját és bőgtem... Kollégája/lakótársa próbált vigasztalni, rögtön szólt, ha megtudott róla/tőle valamit "hivatalból". A barátnőim cipeltek mindenhova, de még a suli se ment, annira fájt a hiánya. Az anyja utálatoskodott velem, állandóan odajárt a lakásba ( persze volt kulcsa régebbről ), mindig egrecíroztatott, hogy befizettem, letöröltem, megcsináltam-e stb. 1,5 hónap múltán megtudtam, hogy az én álompasim, miután engem hazavitt, olyan kanos lett, hogy felhívta a barátnőm szaktársának a nővérét (régebbi csaja) és "meghúzta". Először azt hittem, hogy pletyka, de mivel a másik barátnőm nagynénje szokott kitakarítani a pároméknál ( ugyanabban a lépcsőházban lakott ) és állítólag telekiabálta a házat, hogy milyen igénytelenek a srácok, mert amikor "Atika is elutazott,de három használt óvszer hagyott a szemetesben - becsomagolatlanul. Így bírnak elmenni, hogy ilyen mocskot hagynak. És a bűz!"
Teljesen kiborultam, amikor kiderült. Kérdeztem a lakótársát, hogy mi volt, mit hallott, de ő akkor pont nem volt otthon 2 hétig, nem tudott semmit. Csalódásomban, sértett haragomban csak arra gondoltam, hogy megbüntessem a párom : lefeküdtem az első pasival, akit megláttam. A lakótársával, aki régebben próbálkozott nálam, de nem jött be. Tudott a régi közeledéséről a párom is, de mivel nemet mondtam, nem foglalkozott a dologgal. ( Na meg 25 év felett már kevésbé "drámáznak" az emberek.) Haragból lefeküdtem vele, meg még két pasival 1 héten belül. ( 3 pasi a 3 menetért...) :( A szerelmemnek köszönhetően már nem voltam szürke kisegér, jól néztem ki, hamar összejöttek. Megcsömörlöttem. Gyűlöltem magam, a férfiakat, mindent és mindenkit. Öngyilkos akartam lenni.
A következő években lassacskán kilábaltam ebből a depiből, de soha többé nem érhetett senki a csiklómhoz vagy a mellemhez, mert az nagyon fáj.
Férjhez mentem, van két szép gyerekem, minden tuti, szép az élet...
Egy hete beléptem az iwiwembe. ( Nem nagyon használom, nem szoktam "böngészni", ha valaki akar valamit, akkor megtalálhat, de ennyi. ) És ott volt Ő ... Bejelölt és írt egy levelet. Nagyjából a lényeg : örül, hogy boldognak tűnök, aranyosan a gyerekeim, jóképű a férjem. És nála vannak a Depeche mode CD-im, amiket mindenképp vissza akar adni nekem, mikor tudunk találkozni. Meg amúgy is, szeretne látni.U.I. : Megértem, ha ennyi év után nem akarsz velem találkozni, nem foglak zaklatni. De ha csak a Vica miatt van, ne légy hülye. Tudod, hogy nem csaltalak meg. Sokat gondolok rád.
Nézem a képeit, látom a szarkalábakat a szemén, de ez még mindig Ő! Tudom, hogy nem csalt meg, később kiderült, de vele ezt már nem beszéltem meg. Egyedül él, nincs senkije. Igaz, így 40 körül is a legdögösebb pasi a világon, biztos vannak csajai.
Én meg csak bőgök, depizek, mert szeretném látni, de úgy érzem nem helyes. A férjem az életem. De...még annyi mindent nem beszéltünk meg. Annyira vágyom látni, hallani a hangját! Talán ha látnám lezárhatnám magamban ezt az egészet. Vagy újra beleszeretnék...
:(
Nehéz eset, jól kicseszett veled az élet. :((
Remélem, minden jól alakul, bárhogy is döntesz! :)
húú.. nem semmi ez a történet.. igazából meg tudom valamilyen szinten érteni, mert nekem is van egy olyan fiú, aki nagyon sokszor játszott az érzéseimmel.. mégis őt tartom az első nagy szerelmemnek.. pedig nekem aztán tényleg nincs nagy élettapasztalatom hozzád képest.. 18 éves vagyok.
de úgy gondolom, ne add fel az eddigi életedet egy fiatalkori, gyermeteg szerelemért cserébe..
Ha szereted a férjed és a gyermekeidet eléggé, erre a döntésre fogsz magad is jutni.. :)
Zárd le magadban ezt a régi sztorit,esetleg interneten beszéljétek meg, de ha találkozol vele, lehet magadnak ártasz..
biztos nagyon nehééz ellentmondani a kísértésnek, a vágynak h találkozhass vele.. de gondolj bele tényleg, 15 év alatt rengeteg minden változik.. readásul ez a két hónap nem mérvadó.. nagyon kevés idő egy ember kiismeréséhez.. szerintem csupán ez a tinédzser vágy és a beteljesületlen szerelem miatt maradt meg benned ennyire.. nem tudok mást tanácsolni, felejtsd el Őt! :(
Vagy:
ha mégis úgy érzed, tényleg megérné érte kockára tenni ez eddigi felépített hat évet, a családodat.. akkor istenbocsá tégy ahogy jónak látod.. de szerintem megbánnád..
Tegnapi 00:06 vagyok.
És egyet értek az előttem szólóval.
Figyelj, anno három használt óvszert találtak a kukájában, ugye? Véletlenül kerültek azok oda? Nem ártatlan. És nem keresett fel, ami azt jelenti, hogy érti és tudja hogy miért hagytad el. Ha ez egy félreértés lett volna, akkor megkeresett volna hogy elmagyarázza, nem? De ezzel így aláírta hogy ez tényleg így történt. Ha valóban olyan sokat jelentettél volna neki, akkor tényleg keresett volna.
Most a legfontosabb hogy lenyugodj. Magadban próbáld meg kikapcsolni az agyad, lezártnak tekinteni az ügyet egy időre, hogy addig is pihenhess.
A férjről az írásod szerint nekem az jött le, hogy nagyon jó pasi minden értelemben. :) Megéri egy _ilyenért_ bármit tenned ellene?
Nézd meg a gyerekeid. :) Két csodás csemete, hat csodás év van mögötted, most egy ilyen alak miatt ne add fel ezt.
Köszönöm a válaszokat!
Senkimégisvalaki köszönöm a kedvességedet!
Voltam ma dokinál, írt fel Frontint meg Xanaxot.Nem old meg semmit se a gyógyszer, de valahogy könnyebb. Taán. Bár különösebb hatását nem érzem, de most csak simán fáj a lelkm, nem jönnek olyan erősen az "emlékrohamok". A szép emlékekkel még nem is lenne bajom, a sok mocsok, amit nem bírok.
Az előző kommentekben is írtam, hogy mondhatni "megfogtam az Isten lábát" a férjemmel, nem bántanám meg szándékosan soha.De sok mindent nem tud rólam. És azt akarom, hogy ez így is maradjon. Annyit tud, hogy másik városba jártam fősulira, hogy Bp-n dolgoztam, ott volt 3 évig egy pasim és hogy megviselt a vele való szakítás. Egy közös barátunk mutatott be minket egymásnak. Ő nem látta a zavaros fejű, depis buliribit. Ő a kőkemény, hajtós, de szeretetre vágyó, szeretni tudó 28 éves FELNŐTT nőt ismerte meg, aki a tiszta,pedáns kis lakásában éli tiszta,pedáns kis életét, ahol minden a helyén van és kiegyensúlyozott...Nem tudom mit reagálna, ha megtudná a dolgokat...Le akarom zárni a múltamat, mindent ami a vele való találkozás előtt történt. És valamiért úgy gondolom, hogy azzal az emberrel sikerülhet ez a "zárás", akivel elkezdődött minden. Jó és rossz is. Ha választ kapok a kérdéseimre. És igen, jól esne leanyázni is!
Nézd, a gyógyszer tényleg nem old meg semmit. Sőt még ront is a helyzeten! Ha rám hallgatsz, akkor nem szeded ezt a szemetet! Csak árt neked is, hidd el.
Ezzel kapcsolatban itt van egy nagyon hasznos film első partja. Ajánlom mindenki figyelmébe!
http://www.youtube.com/watch?v=_VCc_HZytKg
De most nem ez a téma.
Visszatérve; lehet hogy nem akarod ezt megosztani a férjeddel, de egy idő után úgy is el kell majd neki mondanod mindent. :S Mert így tényleg nem tud sokat rólad, a múltadról, ami meg szerintem nem fair. Persze a Te döntésed. De biztos vagyok benne, hogy mivel szeret, ez nem változtat így se a dolgokon. Sőt, mi több. Lehet hogy még tud is segíteni a dologgal kapcsolatban. Lehet hogy tanácsot tud adni hogy mit tegyél, vagy elkísér ha el akarsz menni ahhoz a pasashoz.
Amondó vagyok, hogy lélekben próbáld meg ezt az egész ügyet elfelejteni. Kapcsold ki az agyad. Aztán gondold át egy külső szemmel, hogy mi a helyzet. Ha egy ilyen helyzetben lévő barátnőd lenne, neki mit tanácsolnál. Hidd el, hogy az így magadnak adott tanácsok nagyon hasznosak tudnak lenni. :) És tényleg fel a fejjel. A holnap mindig szebb lesz. ^^
Köszi a válaszokat - megfogadtam a tanácsaidat. Beszéltem a férjemmel és a vicc az, hogy látásból ismerik egymást...
Amúgy tiszta lökött vagyok, egyszerre szedtem be a Frontint meg a Xanaxot, nem vagy-vagy. Elfelejtettem, amit a doki modott. Szóval nem csoda, ha bezsibbadt az agyam.
Na és mit szólt hozzá a férjed?
Ne szedd ezeket a vackokat. :S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!