Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Mit ér ezek után az élet?

Figyelt kérdés

ez lehet ha hosszúra sikeredik de ha van kedvetek olvassátok el.


15 éves lány vagyok.a szüleim elváltak még kiskoromba,ami már nem is zavar,csak annyi,hogy apukám majdnem mindig megfeledkezik rólam,telefonon se nagyon beszélünka zt se tudom él-e még.a nagyszüleimmel élek,akik imádnivalóak komolyan,anyukám még fiatal és éli az életét.viszonylag hamar fejlődtem ki:Puh már 12 éves koromba szerelmes lettem.de egy olyan valakibe akivel soha nem beszéltem,de tudtam,hogy ő is szeret.Olyan volt mint a filmekbe,és lehet ha olyan is maradt volna,ha beszélünk,de egyikünk se mert közeledni.Ennek az lett a következménye hogy ő összejött egy csajjal,aki még hasonlit is rámX(na mind1.másfél évig feledtem őt akit szerettem de igazából még most se felejtettem el igazán.Mikor megláttam a csajjal egy világ omlott össze bennem.DE BIZTAM!biztam abban,hogy egyszer minden jobbra fordul,magam elől is eltitkoltam,hogy szeretem.Jól játszodtam a szerepem,mert csak két,nagyon közel álló személy vette észre mindezt.tudjátok:mindig mosolyogtam,vidám,vicces,szórakoztató voltam.De ez nem én voltam:(


aztán másfél év után jött egy fiú akivel jó volt meg minden,de aztán szakitottunk mert én 14 ő 21 éves volt,neki csajozni kellett meg minden voltak külömboző "vágyai" amiket én nem voltam hajlandó teljesiteni.


fél év alatt pedig annyi futókalandom volt,hogy már én szégyenlem,bár azt mondják,hogy nincs mit.egyik jött másik ment,volt aki szeretett,de semmi sem volt.


Most van egy fiúbarátom akivel jól kijövünk,de fogalmam sincs hogy én mit akarok tőle,de szerintem neki sincs hogy ő mit akar tőlem,ilyenről sose beszéltünk.mindenről beszélünk csak erről nem.néha úgy érzem,hogy meg akarok halni.Nincsenek igaz barátaim,nincsenek olyan szüleim akikre számithatok,a nagyszüleim már idősek.Csak magam vagyok ebben a nagy VILÁGBAn.kicsinek elhagyatottnak,önzőnek,ribinek érzem magam,és nem tudom mit tehetnék.senki nem érti hová lett a vidám lány.?az aki akkor voltam amikor megláttam Őt egy másik lánnyal.Arra senki nem gondol,hogy akkor talán rosszabbul voltam mint most,de fel tudtam rakni a nehéz álarcot,amit most talán elveszitettem.


Mit gondoltok erről?szerintem mindent jól csináltam az életemben nincs mit megbánnom,és mégsem vagyok boldog.:(


2010. júl. 20. 09:27
1 2
 11/11 anonim ***** válasza:
Én is ebben a cipőben jártam, engem is a nagyszüleim neveltek.Én a helyedben nem akarnék egy ideig pasit az életemben.Írtad, hogy volt egy csomó futókapcsolatod is,ne pasizz, ha nem tudod, hogy mit akarsz, és mi esik jól.Legyél önálló, szabad, jókedvű,életerős csaj, bulizz,tanulj!!!!!!Ne a halállal foglalkozz, én is állandóan ezt tettem, olyan depis lettem, hogy 16 évesen már xanaxot kellett szednem.Koncentrálj a céljaidra, törődj magaddal,ne pasizz(ne legyen barátod),szinglizz egy kicsit,és jobb lesz.Én is így találtam meg végül a páromat, és boldog család vagyunk!
2010. aug. 9. 22:20
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!