Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Szerintetek hogyan tovább? (19/f)

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Szerintetek hogyan tovább? (19/f)

Figyelt kérdés

Sziasztok. Ez nem is igazán kérdés, csak szeretném már valahova kiírni magamból ezt... Ennek a megírására egy másik kérdező inspirált, aki leírta kb az élettörténetét, legalábbis fontos részeket. Én most ugyanezt fogom tenni. Segíteni sajnos nem nagyon lehet rajtam, csak le szeretném írni, remélem megértitek...

Mint írtam jelenleg 19 éves vagyok, nemrég érettségiztem. Az út ami ide vezetett logikus módon általános iskolával kezdődött, ahol elég szürke volt minden... Kb semmi érdemleges nem történt itt. Középiskolával folytattam, ahol is 9. osztályban a szüleim elkezdtek válni, ami hát, elég rosszul érintett lelkileg. Aki átélte már hogy az összes rokona egymás ellen uszítgatja meg egész nap azt kell hallgatnia hogy az anyja mekkora kurv@ az tudja miről beszélek. Rájöttem hogy a világ, az én világom korántsem áll olyan szilárd alapokon mint hittem, és az emberek akikben feltétel nélkül megbíztam elég undorító személyiségről tettek tanúbizonyságot.


Hát igen, ez egy pokol volt nekem, nem egyszer elhatároztam, hogy inkább öngyilkos leszek, és akkor majd talán rájönnek hogy valamit elbasztak... Nekem meg úgy is mindegy. Az életnek amúgy sem láttam soha sem különösebb értelmét, ha a halálommal sikerülne nyomot hagynom a világban, néhány ember lelkében, emlékezetében, már volt értelme. De a megvalósításig soha sem jutottam el, mondván, hogy olyan emberek miatt meghalni akik nem törődnek velem és az érzéseimmel, teljesen fölösleges volna.

Szóval cél nélkül éltem, aztán 10. osztályban jött hozzánk egy új lány. Őszintén, először csúnyának találtam. Elkönyveltem annyival, hogy +1 idióta aki év végén kihullik. Aztán ofő fogta magát és mögé ültetett. Rájöttem, hogy igazából nem csúnya, csak az egész embert teljes egészében kell nézni, és az összkép valami hihetetlen szépséget eredményez. Azóta sem tudom ezt hogyan... Pár napra rá már egyenesen gyönyörűnek találtam, és bár hozzászólni alig mertem (akkoriban 0 önbizalmam volt. de tényleg. 0. ), a közelében hosszú ideje először BOLDOGNAK éreztem magam! Telt múlt az idő, az egyébként rendszeres hiányzásaim alábbhagytak, csak hogy láthassam őt. Aztán persze jött a nyári szünet, és szinte el is felejtettem őt. Az évnyitón pedig ledöbbentem, hogy hogyan lehettem ekkora idióta, az említett lány sokkal szebb lett mint volt, (haj/öltözködés változott, stb.). A 0 önbizalmamat felnöveltem 1/10re, ismét elkezdtem emberekkel beszélgetni, és ürügyet kerestem rá, hogy minnél többet legyek a közelében. Idővel elég jó barátok lettünk. Az életben először úgy éreztem, hogy VAN ÉRTELME. A világ már nem volt szürke. Nem, amíg Ő ott volt. Időt, pénzt, mindent alárendeltem annak, hogy láthassam őt, hogy beszélhessek vele. Nem számított. Semmi nem számított, csak vele lehessek. Ő volt az istennőm... Úgy éreztem, hogy Értem tudnék élni, érte meg tudnék változni ha kell, érte bármit megtennék...

Aztán megint eljött a nyári szünet, most már kegyetlenül hiányzott... Nem volt nap hogy ne gondoltam volna rá. Év elején elhatároztam, hogy mivel utolsó év muszáj lesz neki elmondanom. Eddig nem mertem. Ha bebizonyosodik hogy nem kellek neki, az életem megint értelem nélkül marad... Próbáltam a tudtára adni az érzéseimet anélkül hogy mondanám, de nem vette észre, vagy nem akarta... Mivel az év vége egyre csak közeledett, kénytelen voltam lépni. MEgpróbáltam elhívni őt valahová, de visszautasított, hogy nincs ideje. Amikor SMSben kérdeztem, hogy akkor esetleg máskor jó lenne-e, nem válaszolt... NEm válaszolt. Itt tudatosult bennem, hogy nem kellek neki. De nem akartam elfogadni. Amíg nem mondja a szemembe hogy nem, addig semmiképpen sem. Innentől kezdve úgy éreztem hogy furcsán hideg hozzám, bár voltak pillanatok amikor olyan volt mint régen, de mindenfajta kedvességre semlegesen reagált, és minden akár kicsit is negatív dologra szörnyű rosszul...Pedig szerintem nagyon jó barátok voltunk. Pár hónap múlva hívtam moziba. Persze átlátszó ürüggyel, megint csak nem jött... Ennél egyértelműbb már nem is lehetett volna... Én meg persze otthon sírtam (mondjuk ez ekkorra már elég rendszeres volt...), hogy miért nem kellek az Istennőmnek, mit csinálhatnék másképp... Tökmindegy, a végkifejlet még ezután következett...


Egy bulin nagyon nagyon lerészegedtem. NAGYON. Ballagás előtti utolsó nap volt, és én még mindíg nem mondtam el neki. De tudta... Tudnia kellett. Csak szerettem volna elmondani neki... Letérdelni elé, belenézni a gyönyörű szép szemébe, és elmondani hogy nekem ő a mindenem, senki és semmi más nem érdekel ezen a világon, csak egyedül Ő, és ezen az sem változtat, ha én csak egy félredobható senki vagyok neki. Ezen a ponton már annak éreztem magamat, igen. Szóval "véletlenül" fent maradtam a vonaton, és ott szálltam le ahol ő. A vonaton már máshova ült mint én. Miután leszálltunk, valahogy nem akart észrevenni... Odamentem hozzá, megkérdeztem tőle, hogy lenne-e rám 5 perce... "Nem".........................

Én itt törtem össze végleg, a táskámat ledobtam a földre én meg leültem mellé. Elkezdtem sírni. Mire legközelebb felnéztem már eltűnt a többi emberrel együtt, én meg egyedül voltam a pályaudvaron. Ennél rohadtabb érzést nem kívánok soha senkinek... Miért nem tudott volna végighallgatni? Ennyire nem tart engem? Ennyire fölösleges vagyok?

Persze nem úszta meg, könnyek, önutálat és csalódottság közepette írtam neki egy SMS-t, benne a mondanivalómmal. Este MSNen sikerült utolérnem, ott válaszolt. Hogy én sokkal jobb lányt érdemlek, meg hogy félt hogyha azt mondja nekem hogy nem, akkor a barátságunk már nem lenne a régi. Meg hogy úgyis elfelejtem majd őt, ha másik iskolába megyek. Hát hogyne, persze. Én meg nekiálltam könyörögni neki. Csak egy esélyt, hadd bizonyítsak... Hogy ha nem is jár velem, legalább hadd legyek valahogy a hasznára, nem is kell viszonozni... Semmi. Csak hadd tegyem valahogy boldoggá... Nem nem és nem... De persze ő nagyon bír engem, mint barátot... Az állomásos incidens miatt még bennem lévő elkeseredettség miatt csak a beszélgetés vége felé jutott el a tudatomig, hogy ha így megy tovább akkor barátként is elveszítem. Nagyon nehéz volt mérlegelni, ha valamiben évekig reménykedsz/hiszel, azt nem tudod csak úgy eldobni, egyik pillanatról a másikra... Végül rájöttem, hogy ő nekem barátként sokkal többet számít, minthogy most véglegesen elveszítsem. Nem mondom hogy nem szerettem már... Dehogynem, imádtam. De egy ilyen fontos barátért ha nem is azonnal, de legalább hónapok alatt sikerülne kiírtani magamból az eddig mindent meghatározó és legfontosabb érzést. Úgy érzem így túl tudtam volna tenni magamat rajta. Hiszen nem veszítem el megmarad... És ugyanúgy fontos marad. Ráadásul elmondtam neki mindent. KÍvánhatok ennél többet, ha már nem lehetek vele? Úgy éreztem ez lenne a legjobb lezárása a dolognak. Hirtelen váltás volt, de az egyetlen lehetséges ésszerű opció. De...


"Őszintén, kétlem hogy tudnál még rám barátként tekinteni azok után amiket elmondtál."


Azóta gyakorlatilag szóba sem áll velem.


The end... Ennyi volt, értelme nem feltétlenül van, és sok helyen le is egyszerűsítettem kicsit (a kevésbé lényeges részeket), hogy ne legyen olyan sok... Így is túl sok lett... Most tényleg, mit csináljak? Egyrészről utálom magamat amiért nem voltam elég jó neki... Másfelől viszont nagyon hiányzik, mert az egyik legjobb barátom volt, és úgy érzem most végleg tönkretettem a barátságot...


Ha volt olyan aki eddig elolvasta, írjatok akármit... Hogy idióta vagyok, stb. Véleményt, bármi is az. Ezen már valszem úgysem lehet segíteni, szóval tökmindegy...


2010. júl. 20. 04:20
1 2
 11/17 A kérdező kommentje:

Hát, köszönöm a válaszokat, meg hogy ilyen sokan végigolvastátok. Meg tudtam volna fogalmazni szebben/jobban/bővebben is, de már így is túl sok lett...

És nagyon szépen köszönöm a lelki társ ajánlatokat is, lehet majd egyszer rátok írok, de nem most, mert eléggé padlón vagyok... Tudom, hogy az egyetlen dolog amit most tehetek az az, hogy előre nézek, és megyek tovább az úton... Akármilyen értelmetlennek tűnik is. Sokan mondták már nekem, hogy majd lesz helyette más... Csak az a baj hogy őt nem úgy találtam, hogy egy szép reggel kimásztam az ágyból, és "na, szerezzünk barátnőt!" felkiáltással szisztematikusan kiválasztottam a legszebb/aranyosabb lányt a tömegből, hanem egyszerűen eddig ő volt az egyetlen ember akinél úgy éreztem hogy tudtam volna érte élni... A viselkedését meg nem értem, egyszerűen nem rá vall... Nem értem ezt az egészet... A probléma, hogy mivel érte tulajdonképpen mindenemet odaadtam volna, mindent ami én vagyok, és hát nem kellett neki... Egyáltalán. Fölösleges/pótolható senki vagyok neki és minden eddiginél jobban nullának érzem magamat...

2010. júl. 20. 21:48
 12/17 A kérdező kommentje:
Arra a kérdésre pedig hogy "hol laksz?" sajnos nem válaszolhatok. ;) Így is sokat gondolkodtam rajta, hogy leírjam-e ezt, mert ha egy olyan ember megtalálja aki egy kicsit jobban belelátott ebbe a dologba, simán rájöhet hogy én vagyok... Ezért is nem írtam neveket, és néhol torzítva van pár dolog, ami a cselekmény szempontjából lényegtelen, hogy ne lehessen olyan biztosan rájönni.
2010. júl. 20. 21:52
 13/17 anonim ***** válasza:

Hát én is csak azt mondhatom, mint előttem páran, hogy mégis milyen barát az ilyen, aki nem hallgat meg? Aki otthagy miközben sírsz? Szerintem felejtsd el. Én is 19F vagyok, én is tudom milyen egy válás, valamint sajnos azt is, hogy milyen viszonzatlanul, halálosan szerelmesnek lenni valakibe. Tudom közhelyes meg gondolom torkig vagy az ilyenekkel, de majd elmúlik, és annyi, de annyi lány van a világon, Te is megtalálod majd a magadét.

Sok sikert!

19/F

2010. aug. 5. 07:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/17 anonim ***** válasza:

Hát igen, ez nehéz dolog de megesik. Lényeg, hogy fel a fejjel. Próbáld nem a dolgok rossz oldalát nézni.

"Az élet egy nagyon szar játék de a grafikája nagyon ott van."

Ez a lány, akiről írtál nem érdemli meg a figyelmed, persze tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Csak ő biza qrva szarul kezelte ezt a történetet.

Tényleg nem szabad csüggedned. Majd úgyis eljön a te időd.

Addig próbálj valami figyelem elterelőt találni. Amitől vidámabb leszel és leköt. És ne gondolkodj annyit :) Az néha nagyon ártalmas tud lenni.

2010. aug. 5. 10:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/17 anonim ***** válasza:

Ebben a szomorú történetben NEM a szerelmi szál a legfontosabb, az csak a felszín! Ennyire viszonzatlan szerelembe azért kerültél, érzelmileg teljesen kiszolgáltatott voltál/vagy. Szüleid válása és a rokonságodban való csalódás ezzel összefügg. Szintén összefügg ezzel az az érzés, amikor azon gondolkodtál, kiben hagyna nyomot a halálod és hogy mi lenne, ha egy ilyen tragédiával büntetnéd a szüleidet. Mindent megadtál volna, még az életedet is odaadtad volna, hogy a szüleidet magadért sírni lásd, hogy kimutathassák, mégis szeretnek, és Te a túlvilágról erre már azt mondtad volna, "megérte". Én azt gondolom, hogy ezzel a kiszolgáltatottsággal kell kezdened valamit. Ismerd fel, hogy a szüleidet nem Te választottad. Ők olyanok amilyenek, az ő életüknek is megvannak a nehézségeik, amikről részben szintén nem ők tehetnek. Így alakult a sorsuk, mert ez előfordul az emberekkel. De Te NEM tehetsz róla. Onnantól, hogy megszülettél JOGOSULT vagy szüleid szeretetére és odaadására, joggal várod el, hogy ne váljanak, hogy minden rendben legyen otthon. Ezt Te most mégsem kaptad meg, de nem azért, mert nem érdemled meg, hanem mert a szüleid képtelenek voltak ezt megadni. Neked ettől függetlenül jogod van az élethez, önállóan, anélkül, hogy bárkitől függj. Akkor is értékes vagy, ha a szüleid ezt nem mutatják ki úgy, ahogy szeretnéd.


Az alábbi linken előadásokat hallgathatsz, amik pontosan a Te problémádról szólnak. Ezt azért tudom, mert nekem is majdnem pontosan ez (volt) a problémám és nekem nagyon sokat segített. :) Ezek nem megrendezett és nem elpróbált előadások hanganyagai, ezért először kicsit nehéz hallgatni, de kérlek, légy türelmes a tartalom érdekében. Az előadó stílusa is elég furcsa, ez se zavarjon, ha lehet. (Elsőre nekem is kicsit homárnak tűnt a hangja, de megszoktam.)

[link]


Ha érdekel az én történetem, szívesen leírom, csak írj egy privit! 5 évvel vagyok idősebb nálad és szinte teljesen ugyanezek a "tünetek" fordultak elő az én életemben is.

2010. aug. 5. 11:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/17 anonim ***** válasza:

Hát sajnálom barátom az élet ilyen kegyetlen sz*r :(

És igen, jobbat érdemelsz attól a lánytól:) fel a fejjel :)

2010. aug. 5. 12:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/17 anonim ***** válasza:

Szia.

Szerintem azért kaptál ilyen egyértelmű elutasítást tőle, mert sokszor előfordul, hogy egy fiú egy lány szemében értékes lehet barátilag, jófej meg minden, de csak havernak, szerelmet és intimitást nem kíván a csaj, vagy mert vagy a külsőd nem elég jó, vagy nem vagy elég férfias. Többek között ezért is volt kicsit érzéketlen, mert le akarta törni a párkapcsolati közeledésedet. Hogy megkimélje magát attól, hogy te elkezdesz reménykedni, és kellemetlen szituba keveredik.


Azt is jó tudni, hogy egy fiúnál bőven van olyan, hogy barátnak indul egy lány, aztán beleszeret (szinte mindig ez van), viszont egy lánynál ilyen NEM LÉTEZIK. Eleve csak akkor kerülhetsz bele a barát fiókba, ha nem tekint rád férfiként. Ha egy lánynak pasiként is tetszik egy fiú, akkor abból nem barát lesz, hanem egyből rámozdul.

Ja, és még valami: egy ember a másik ember szerelmét nem a "jótetteiért" kapja, vagy mert jókisfiú, aki az életét odaadná a nőért. A nő szerelmét az kapja, akire a nő vágyik, aki domináns, férfias. Az aranyos jókisfiú barátnak jó, de mivel a nő férfiként nem vágyik rá, ezért nem fog szerelmet érezni iránta.


Ez egy törvény, lehet ellene ellenkezni, de nem érdemes, inkább alkalmazkodni kell hozzá.

2010. aug. 5. 13:36
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!