Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tennének a helyemben? Tönkrement az életem, fogalmam sincs mit csináljak.
Feltűnt, hogy a párom állandóan a telefonját nyomkodja és máshogy viselkedik velem. Kérdeztem tőle, hogy mi van, és szinte letámadott.
Aztán kiderült, hogy más lánynak írogatott, képeket küldözgetett a farkáról. A lány küldött át mindent, nem én kutattam. Fűzte a csajt, meg olyanokat írt neki, hogy fogjuk rá, hogy a barátnője vagyok, csak azért van velem, mert soha senkinek nem kellett igazán, hiányzik már neki egy igazi dugás, mindjárt keres valakit, akit megdughat.
Az a legszebb az egészben, hogy terhes vagyok és ő akarta ezt a gyereket. Én el akartam vetetni az elején, de mondta, hogy tartsuk meg, ő nagyon szeretné. Tudom, felelőtlen voltam, de álmomban nem gondoltam volna, hogy elsőre összejön, pláne, hogy a nőgyógyászom azt mondta, ha lesz is gyerekem csak rásegítéssel.
Végül belementem, hogy megtartsuk.
Mikor kibukott a dolog, már rég terhes voltam. Teljesen összetörtem. Első gondolatom az volt, hogy ezt a gyereket én most azonnal elvetetem. A párom sírva könyörgött, hogy ne csináljak semmit, a gyerek nem tehet semmiről, ne őt büntessem, mert ő egy f'sz volt, különben sem csalt meg, nem is gondolta komolyan amit írt a lánynak, a képeket azért küldte, mert pozitív megerősítésre vágyott. Kérte, hogy adjak még egy utolsó esélyt, vagy ha nem akarom a babát, akkor szüljem meg és hagyjam itt neki. Még az anyjának is bevallotta, hogy mit csinált. Sajnos a babát akkor már elvetetni nem lehetett, még Bécsben sem.
Látszik rajta, hogy a babát tényleg akarja, örül neki, várja, mondogatja, hogy majd miket csinál vele, miket vesz neki, mutogatta az ultrahang képet az ismerőseinek. A munkatársai is mondták, hogy látszik, hogy milyen büszke.Soha többet nem tudok megbízni benne, de egyedül nem tudom, hogy képes leszek e felnevelni ezt a gyereket. Amíg nem jött ez az egész, már kezdtem beleélni magam, de most meglátom az ultrahangon és nem érzek semmit. Ha megmozdul bennem a frász kerülget. :( Rettenetesen félek, hogy szar anya leszek, anyám is az volt, soha nem szeretett, nem is tartjuk a kapcsolatot, és én nem akarok olyan lenni, mint ő. Nem akarok lemondani róla és itthagyni neki, mert milyen ember lennék már akkor. Apukám is csak egyet kért tőlem, hogy soha ne legyek olyan anya, mint anyám volt.
Úgy érzem tönkrement az életem. Folyton csak az jár a fejemben, hogy lett volna egy másik férfi, aki tényleg akart engem, aki sokkal komolyabb, mint a párom és már többször figyelmeztetett, hogy a párom egy f'sz, de nem hittem neki. Nem voltam elég bátor ahhoz, hogy lépjek, pedig vele boldog lehettem volna. És most itt vagyok egy szar kapcsolatban, terhesen, és fogalmam sincs mit csináljak. Egy gyerekkel soha nem fogok kelleni senkinek, de nem vagyok hülye, tudom, hogy előbb utóbb megcsal a párom.
válasza:Én visszaköltöznék a helyedben apukádhoz és egyedül nevelném a gyereket. A "párod" meg lehetne hétvégi apuka, aki fizet.
Nem érdemel meg téged, meg a gyereket se, de mivel az övé, így sajnos megvan a joga hozzá.
Te hogy érzed kérdező, el fogod hagyni ezt az embert?
Egyébként sajnálom a helyzetedet kérdező, tudom min mész keresztül.
válasza:Milyen idos a parod?
Van ugy, hogy valaki meg nagyon fiatal es nem all keszen erre a szerepre..aztan kinovi..ha viszont 28-30+ os en mondom neked, elobb utobb masnal kot ki.
A babadat pedig szeretni fogod, o semmirol sem tehet. Biztosan jo Anyuka leszel.
Sziasztok.
Azóta megszületett a kisfiunk, akit imádok, a legjobb dolog az életemben. Nagyon örülök, hogy van.
A barátommal nincs rendben semmi. Időközben apámmal is megromlott a kapcsolat, ebbe most nem mennék bele.
Próbáltam elfelejteni ezt az egészet, de egyszerűen nem megy. Napi szinten eszembe jut. Nem telik el hét úgy, hogy ne veszekednénk.
Még talán meg tudtam volna neki valahogy bocsátani, de azóta is voltak dolgai. Pár hónapos volt a kisfiunk, mikor beregisztrált társkeresőre. Kimagyarázta, hogy csak barátkozni akart. Utána jött az Instagram. Azt hitte, hogy nekem nincs, ott láttam, hogy mindenféle nőket követ, qrvákat, környékbelieket, olyanokat, akiket tudom, hogy bejönnek neki, de Facebookonon nem merte bejelölni őket, mert ott én is láttam volna.
Állandóan elvonult aludni 7-8 órakor, hogy ő hullafáradt, közben éjfélig-1-ig nyomkodta a telefonját, verte a f#szát és még arra se vette a fáradságot, hogy a zsebkendőket eltűntesse, inkább letagadta, hogy az nem az.
Soha nem foglalkozott a kisfiunkkal, mert ő dolgozik, ne várjam már el tőle, hogy ránézzen a gyerekre vagy akár köszönjön neki, úgyis az anyjára van szüksége. Én etettem, altattam, keltem hozzá. Ő felkiabálta, majd nevetve mondta, hogy bocsi, és játszott tovább a gépen. Én jártam a boltba, ő meg otthon addig verte a f#szát. Friss császáros sebbel cipekedtem a boltban. Kb leszarta a gyereket, de bezzeg Facebookon mutogatta, pózolt vele.
Aztán jött, hogy megláttam, hogy Facebookonon bent van egy társkeresős csoportba. Azt is meg akarta magyarázni, hogy az nem az, ő csak ajándékot keresett ott nekem, hogy hol tudná megvenni azt amit szerettem volna kapni.
A legszebb az egészben, hogy a családja teljes mértékben mellette áll. Az anyja előtt folyamatosan besároz, mintha ő lenne az áldozat, én meg a rossz, aki piszkálja szegényt.
Az elmúlt hónapokban sokat gondolkodtam, mindig voltak jelek, hogy nem szeret, de most raktam össze a képet utólag. Sajnos.
Még most is van pofája azt mondani, hogy szeret, velem akar lenni, és csak miattam nem vagyunk boldogok, miattam rossz a kapcsolat, mert nem hiszek neki, nem bízom benne, pedig ő mennyit változtatott miattunk. Igaz, hogy sok konfliktust generálok, mostanában nem csinált semmit és a kisfiunkkal is egyre többet foglalkozik már, elszáll a gép elől, ha megkérem, leviszi sétálni a kisfiunkat, ha megkérem vagy játszik vele stb. Viszont nem ismeri el a társkeresőzést, hogy a kisfiunk születése után történt, nem előtte és különben is csak barátkozni akart ugye. De nem tudok hinni neki, folyamatosan keresem a jeleket, rosszul vagyok, ha egy nap sokat rezeg a telefonja, ha engedélykérést kapok a szívem majd kiugrik a helyéről, hogy hátha megint egy lány, rosszul vagyok, ha a haverjaival találkozik 1-2 órára (ami ritka), ha esetleg nélkülem menne valahová. Állandóan a múlton gondolkodom(még a nőügy előtt) hogy mit csinált és azt tuti azért csinálta, mert már akkor sem szeretett.
Egyszerűen megfulladok, nem vagyok boldog. Sírva könyörgök neki, hogy mondjon le a gyerekről, és ne lássuk többet egymást, csak ennyit tegyen meg, de nem megy bele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!