Szerintetek megcsalhat?

A páromról van szó. Mióta látom magam körül, hogy szinte egy férfi sem hűséges a párjához és hogy mennyi sunyiságot elkövetnek, hogy ne bukjanak le, paranoiás vagyok. Ezzel az a baj, hogy eljutottam arra a pontra, hogy menekülni akarok a kapcsolatomból, amivel nem kellene, hogy bajom legyen, mert emiatt a félelmem miatt nem esik jól máshoz kötődni...

Egy éve vagyunk lassan együtt, együtt élünk nálam, minden stimmel köztünk, sokat kommunikálunk, figyelünk egymásra, meglepjük egymást, meghallgatjuk egymást... Nem tartjuk valami szorosan a kapcsolatot a barátainkkal, egy közös baráti körünk van, akikkel általában együtt találkozunk. A többi barátaink még középiskolából származnak vagy kollégák, akikkel csak munka közben csevegünk.

Jóformán vagy dolgozunk, vagy együtt vagyunk és együtt sportolunk, játszunk, inkább csak egymás mellett, otthon foglalkozunk más dolgokkal, stb... Egymás nélkül nem is szeretnénk menni sehova napokra, ha nem muszáj. Ezt nem én alakítottam így, hanem ő, ő akar szinte minden percet velem tölteni.

Egymás cuccait nyugodtan használhatjuk, ha úgy van, mindenhez hozzáférünk majdnem.

Szóval minden oké, látszólag. De nem tudom, én annyira félek, hogy csak vak vagyok. Hogy a sok bizalmas gesztus mellett nem veszem esetleg észre, hogy tönkretesz valaki mással érzelmileg. Hogy egy napon pofán fog vágni az igazság, hogy valahogy mégis elleplezte, hogy nem csak én vagyok a fontos, sőt, ha megcsal, már nem is én vagyok fontos...

Próbálom nem mutatni a féltékenységem, igyekszem nem kimutatni, hogy mennyire tartok ettől. Nem merem rábízni az életem, és nem tudom, mit mondjak majd, ha elém térdel (erre nagy az esély az elkövetkezendő fél évben). Tényleg szeretem, de a félelmem miatt teljesen más érzés kapcsolatban lennem és utálom is magam emiatt. Rémálmaim vannak, hogy ez bekövetkezik és néha olyan szomorúságba süllyedek, hogy én sem leszek különb, mint a többi ember, akit átvertek. Nem a traumák okozzák, mert nincsenek, sosem volt velem ilyen, egyszerűen csak látom és nem látok mást. És az van bennem, hogy minden embert megcsalnak így vagy úgy, aki szerint őt nem, az csak nem veszi észre. És ettől egy életre megundorodom a kapcsolat gondolatától. Még vele is, aki még az utcán sem fordul más után, legalábbis mikor mellette vagyok.

Félek, hogy elmegy így egy élet és mikor öregebb leszek, csak akkor esik le, hogy mit tettem, mivel szúrtam el az egész életemet, mialatt vakon mellette voltam...

Tudom, hogy ezt lehetetlen kiszűrni, de mégis, mit tegyek, hogy megnyugodjak végre?