Tetszik a munkatársam, de van barátom. Valaki járt már hasonlóan? Mi lett a vége?

A barátommal évek óta együtt vagyunk, igazából mondhatni elég jól elvagyunk, szeretjük egymást.Úgy érzem eddigi életem során ő az egyetlen akivel nem kell megjátszanom magam,önmagam lehetek,és azt hiszem ő is szeret,sokmindent megtenne értem. Teljesen elfogad úgy ahogy vagyok, elmondhattam neki mindent az elég szörnyű múltamról.Mindig egymás társaságában lennénk legszívesebben,nem járunk el másokkal találkozni. De az utóbbi években valahogy azt érzem, mégsincs rendben az életem. Évek óta csak nagyon ritkán szeretkezünk, és egyre kevesebb ideje van rám, folyton csak dolgozik, és a megkeresett sok pénz elköltögeti...vagyis nem látom olyan sok értelmét ennek. Igazából a szex sosem volt az igazi, sosem ment igazán, és egy idő után már annyira meguntam hogy rossz, hogy nem is tudtam vele lefeküdni, nem is kívánom egyáltalán, ráadásul nagyon el is hagyta magát. Volt alkalom hogy elég csúnyán kiabált velem, amikor ideges volt egyéb okok miatt,ez 2-3 alkalom volt eddig összesen, de valahogy mégsem bírom elfelejteni, egész gyerekkoromban veszekedést hallgattam otthon, nagyon nem bírom az ordibálást.Igazából inkább lelki társak vagyunk, csak azért ordibált sztem mert otthonról hozta ezt a problémakezelési mintát, de a kedvemért ezen is változtatott. Nincsenek brátaink, befel forduló vagyok én is,ő is, sokat csalódtam az emberekben,de lehet hogy ez így mégsem jó nekem,lehet vágynék más emberek társaságára is,barátoka.

Néhány hónapja jött egy új srác a munkahelyemre,aki elég kedves volt velem, mindig beszélgetést kezdeményezett, lehet tetszettem neki,mindig mosolygott rám. Először nem is annyira érdekelt,de az utóbbi hónapokban elkezdtem róla fantáziálni,észrevettem hogy elég jóképű is,másokkal nem igazán beszélgetett,csak velem. Az utóbbi időben újra elkezdtem maszturbálni is,úgy hogy rá gondoltam,pedig évek óta még ezt sem csináltam,annyira nem kívántam a szexet.Tetszik hogy nagyon udvarias,illemtudó,nem tűnik egyáltalán agresszívnek.Elkezdtem fantáziálni róla,hogy milyen lenne vele járni.Bár félek egyrészről nem lennék elég jó neki,sok lelki problémával küzdök, egy idő után csalódna bennem és nem értene meg. Tudja hogy van barátom,szerintem nem is fog így kezdeményezni nálam,gondolom előbb utóbb talál egy problémamentes barátnőt. Az is szomorvá tenne ha nem lehetnék a barátommal,de közben annyira kipróbálnám milyen ezzel a sráccal...Volt már valaki ilyen helyzetben?