Ha valaki kórházba kerül, és nincs veszélyben, csak ott kell még lenne egy darabig, miért kell hozzá oda-vissza naponta 2-3-4-5 órát utazni elvárásra?

Kit érdekelnek az ítélkezők? Szarni rájuk és kész.

Egyébként én mindent félredobok, ha a párom vagy egy közeli barátom kórházba kerül és ha örülne neki, naponta látogatnám, akkor is, ha kényelmetlen, nem rólam szól a dolog. Fordítva viszont utálom, ha látogatnak, amikor 2 hetet benn voltam direkt megkértem a párom, hogy ne jöjjön minden nap. Így 3 naponta jött és hozott pár apróságot és új könyveket.

Amiért egyesek szerint a szüleidnek meg anyóskának is neked kell a társalgónőjüknek lenni és náluk dekkolni délutánokat meg hétvégéket a saját családod rovására, hogy őket szórakoztasd.

Az emberek önzőek és azt hiszik, ők a világ kicsi közepei, akiknek ki kell nyalni a seggét, ha valami bajuk van vagy ha a rokonaid.

A figyelmet és a szeretetet követelőzéssel pedig nem lehet elérni. Én szívesen mennék a páromhoz kórházba minden nap, mert nekem ő az első mindenben és nem is vagyok boldog, ha ő nem az (meg tudom, hogy ő is ugyanezt tenné), de megette a fene, ha az ember csak hisztivel meg követelőzéssel tudja rábírni a másikat valamire, amire ideális esetben mindketten vágynának és jönne magától

Anyósomat is a kullancssága miatt koppintottuk le. Mikor nyaralás közben "véletlenül arra járt" meg ment a lelki zsarolás, mert nem mentünk vele koncertre. Barátkozzon a korosztályával meg azzal, aki elviseli, gyereket szült, nem kutyát.