Baj van velem, ha nem akarok családot és kapcsolatot?

"mindenki azt várja, hogy végre megállapodjak, eljegyezzenek, férjhez menjek és gyerekeim legyenek"

Ki az a mindenki? Mert szerintem a kérés nélküli tanácsadás, pláne intim magánéleti témában a pofátlanság netovábbja.

Sztem baj van veled, én ezt gondolom.

Csak légy őszinte a későbbi udvarlóidhoz, közöld velük is ezt, és akkor rendben lesz minden.

Miért lenne baj? Sajnos a társadalom nagyon agresszíven sulykolja belénk (főleg a nőkbe), hogy a család az "kell" és ha nincs, akkor valami nagyon fontos dolgot hagysz ki. Mondjuk ez az egyedül halsz meg dolog nekem új, mifelénk inkább azt szokás mondani, hogy "öreg korodban legyen aki segít" ami ellen szintén nagyon könnyű ellenérveket találni.

Nincs azzal baj, ha nem akarsz gyereket. Azt viszont csak te tudhatod, hogy ez csak egy ideiglenes dolog, vagy van-e esély, hogy idősebb korodra megbánod. Ha tippelnem kéne, akkor az alapján, amit itt elmondtál, arra gondolnék, hogy te valószínűleg nem fogod megbánni.

Amit viszont biztosan tudok, hogy sokkal rosszabb lenne, ha most gyereket vállalnál azzal a filozófiával, hogy "lehet, hogy később megbánom, ha most nem teszem meg".

Egyedül meghalni nem a halál pillanatát jelenti, hanem az előtte lévő 20-40 évet, amikor már idős vagy és még annyi ember sem lesz kíváncsi rád, mint most, mert a barátaid, idősebb családtagjaid szépen kihalnak, vagy ellesznek a maguk bajaival.

Akinek nem lesznek gyerekei, annak az élete második fele nagyon máshogy néz ki az első feléhez képest. De persze mindenki azt hiszi, hogy majd 70 évesen is partytime, és világutazás, és móka és kacagás lesz, mint 35 évesen.

Szerintem nincs ezzel semmi baj. Én inkább azt tekintem betegnek, akinek az összes gondolata meg az egész élete akörül forog, hogy valakinek az utánfutója legyen. Átkozott silány az az élet a szememben, amiben valakinek az az életcélja, hogy valakinek a valakije legyen. Totális függés, a boldogsága alárendelése mindannak, ami jóformán nem is az ő érdeme, mert az utolsó hülye is tud találni párt, ha megfelelő szintre adja le. Ezzel nem a kapcsolatokat meg a családot akarom lehúzni, mert nekem is van, egyszerűen csak azt mondom, az ember életében ez akkor is lesz, ha teszi a dolgát és eli a maga életét. És egyáltalán nem érdem.

Hogy te melyik mellett döntesz, az a te magánügyed, ez a döntés pedig legfeljebb neked fájhat, másoknak nem. Innentől fogva nincs miről beszélni. Akinek gondja van azzal, hogy ilyen vagy, tegyen róla, vagy örüljön neki hogy ő ne legyen ilyen és ne veled foglalkozzon.

Mintha a saját gondolataimat olvastam volna most... Pont így érzek én is.

Akit szeretek, azzal is elég nekem heti 1-2 találkozó. Nekem bőven elég annyi kommunikáció, amennyit napközben találkozom a kollégákkal, emberekkel.

Egyszer laktam együtt egy exemmel, és borzasztóan lefarasztott, amikor esténként megkaptam, hogy én miért pihenek, én miért vagyok fáradt, miért nem foglalkozom vele, stb. A gyerekekkel is úgy vagyok, hogy nagyon cukik, de én képtelen lennék 0-24 figyelni valakire, mikor így is örökké úgy érzem, hogy alig van időm bármire is.

Engem már jó ideje nem érdekel, ki mit gondol erről, én úgy fogom élni az életemet, hogy jól érezzem magamat.

24N