Mit tegyek, ha a párom nem képes beismerni a hibáit? Mit csináljak, hogy észrevegye magát és hogy bánt engem?

Sziasztok!

Röviden előzmények.

Nehezen nyílok meg, ő a második barátom, nagyon sokáig nem tudtam kimondani, hogy szeretem. Kapcsolatunk alatt pár veszekedésnél szakítottam, de egyből visszaszívtam. Sajnos rossz tulajdonságom.

LEgutolsó ilyennél megunta és az eddig tervezett összeköltözésről lemondott. Emiatt én hónapokig szekáltam őt, hisztik, viták, sírások.

Állítása szerint elmartam magamtól.

Ez jogos,nyugodtan mondhatjátok, hogy egy ilyen hisztis nő, sárkány mellett mire számítok, stb.

Én BELÁTOM, hogy csináltam butaságokat.

Viszont most ott áll a helyzet, hogy rajtam áll a kapcsolat, tőlem vár el mindent, én változzak, ne korlátozzam őt, ő "szabad lélek".

Szerintem nem korlátozom. Kérdem én, olyan nagy bűn az, ha rosszul esik, hogy a családja nem hív meg egy családi összejövetelre és megjegyzem páromnak, hogy szerintem ez nem normális. Rájuk haragszok nem a páromra,de egy pár vagyunk, vagy ne menjen el, vagy vigyen engem. De nem, tudja, hogy rossz és otthon hagy.

Nem is tudom mivel korlátozom. PEstre emgy ázibuliba fiúkal, vagy csak beülni valahova, teljesen megértem. MErt nyilván kell, hogy a barátaival legyen.

Rám akarja erőltetni az akaratát. A sok előzmény, hisztimatt úgy érzi mindent megtehet. És hogy nekem kell küzdenem, ő meg tökéletes. ÉS nem látja be, hogy nem. Nő vagyok, másfél hete nem láttuk egymást,holnap lenne egy alkalom, hogy eljöjjön,de nem. Így két és félhét. Mert neki macerás. Nő vagyok, vágyok arra, hogy tegyen ilyen gesztusokat értem.

Kikötötte már az elején, ha én máshol dolgozok, más városban vége. Ő nem fog távkapcsolatban lenni. Ez ultimátum. Most egy nagyon jó lehetőséget kaptam, 1 évig lennén abban. Nem azt mondja, hogy nem örül, nem akar távkapcsolatot,d e szeret így nem szakítanánk, hanem próbálkoznánk. Nem, ő egyből, hogy akkor vége.

Ki nem ad itt a másiknak szabadságot?

Nem mehetek sehova, odaköt. ÉN szeretem, össsze akartam vele költözni. Hagyok mindent, már megalázva érzem magam.

És szerinte ez mind-mind jogos. És úgy látja, hogy én nem szeretem, ha elmennék.

De igen, csak tudom, hogy sok pénzt bejönne, ami a közös jövőnket segítené. De ő eldobná.

Arról nem is beszélve, hogy ő elköltözött egy másik városba (szomszédvárosba), megkérdezésem nélkül. Neki szabad, nekem nem.

Elvielg elmartam amgamtól a sok vitával, és nem bírja, hogy mindig ő a rossz.

Nem, nem igaz, nem ő a rossz mindig, de ha az nem képes belátni. Én belátom. És mondom neki is, hogy látom, de ketten tehetünk arról, hogy itt tartunk. És neki is tennie kellene.

De nem látja be, csak hogy én korlátozom őt, én tehetek mindenről.

Eleve az rossz, hogy így látja. De ő észre se veszi.

Elég hosszú és össze-vissza lett, sajnálom.

Mi a véleményetek?