Nők! Voltatok már megcsalva?

te magad mondod h rossz a hazassag, nincs szex, csak a gyerek miatt szinhazoltok. komolyan, meglep a szereto?

es mit tursz? abbol amit irsz, ez mar reg egy halott kapcsolat. mindenki menjen a maga utjara, azt max ha 18 lesz a gyerek elvaltok. bar sztem ugyis tudja h szhar van a palacsintaban, hulyeseg a gyerekre fogni, latja h mar nem szeretitek egymast.

Ez az a kategória, amit én nem nevezek megcsalásnak. Elég logikátlan, hogy valaki felháborodik azon, hogy a másiknak van nemi élete, miközben évek óta nem is akar lefeküdni azzal az illetővel.

Nézd, én sem akarok lefeküdni a férjemmel már 3 éve, ráadásul a megelőző időszak sem a szexről szólt köztünk, mert gyerekünk született.

Aztán egy nagy konfliktus után már nem is akartam többé lefeküdni vele. Kisgyerekkel, akit mindketten imádunk és aki mindkettőnkhöz ragaszkodik, nem fogunk ugrálni, de igazából semmi közöm ahhoz, ha ő lefekszik valakivel és neki sincs semmi köze ahhoz, hogy én kivel fekszem le. Ha nem volna gyerek, biztos, hogy már évek óta nem lennénk együtt, így ez a legjobb megoldás egyelőre.

Egyébként nem csalt meg, de ő szeretne válni, csak anyagilag nem tudtunk még függetlenedni.

Szerintem tinédzser korban is iszonyú fontos a stabil szülői háttér. Kiskorban nagyon mélyen bevésődnek a dolgok, ha akkor bomlik szét a család, egész életére megzuhanhat. Tinédzserként pedig amúgy is összeomlóban van az ember gyerekkora, ha ekkor esik szét a stabil háttér, az a gyerek életébe is kerülhet. Belekeveredik majd zűrös ügyekbe, keresni fog kapaszkodót, ha már a szüleiben nem fog találni, aztán jönnek az első szerelmi csalódások...Ezt csak úgy lehet garantáltan túlélni, ha van egy stabil család mögötte.

Úgyhogy én bármeddig képes leszek szex nélkül élni, esetleg alkalmi szeretőkkel, nem mentegetem fel magamat azzal, hogy sokkal jobb a gyereknek két különélő boldog szülővel.

Kezdjük ott, hogy maximum a férjem lesz boldog, én már biztos nem erőltetem ezt a párkapcsolatosdit, boldogságot meg pláne nem várok férfitől. Cserébe viszont nyomorogni fogok válás esetén, így se könnyű megélni, hogy ketten tartjuk fenn a házat és a kocsit.

Aztán majd a férjem új nője belepofázik, hogy hányszor mehet a saját gyerekéhez, főleg, ha már sajátjuk is lesz és a boldog apukából már nem sok fog jutni a gyerekünknek, mert ahogy értem nem állt ki soha, úgy nem fog a gyerekéért se.

Szóval én tűrök, külön se lesz jobb.

Nem mondom, hogy erről álmodtam vagy hogy ez életem legfényesebb időszaka. A gyerekem is megérzi az életközépi válságomat, és tényleg jobb lenne neki egy boldog anyuka, csak éppen nem fogok még egyszer illúziókba kapaszkodni. Soha nem volt jó semmilyen férfivel és nem is lesz, ezért felesleges válni.