Amikor végzős középiskolások/gimisek voltatok, hány olyan osztálytársatok volt, aki már elköltözött a szüleitől, és életvitelszerűen együtt élt a párjával? Fiú vagy lány volt az illető?

Nem volt.

Szerintem annyit tudnak várni amíg kereső képes lesz mindegyik

Volt egy lány, érettségin 8 hónapos volt a gyereke. Nem tudom hol lakott de nem a szüleinél.

Tiniként kicsit irigyeltem, hogy felnőtt életet él.

Volt egy másik is, ő intézetben nőtt fel, ő is elég hamar a barátjához költözött,viszont nem szült.

Nem volt ilyen. 17-18 évesen még amúgy is korainak tartanám, hogy egy gyakorlatilag gyerek lány párkapcsolatban együtt éljen életvitelszerűen egy nála jóval idősebb férfival.

3. opció részemről nem számít életvitelszerű együttélésnek.

Szóval kizárásos alapon csak lány jöhet szóba, mert olyanról még nem hallottam, hogy a 17-18 éves fiút egy idősebb nő (az anyján kívül) kitartson albérletben vagy a saját lakásában addig még keresőképes nem lesz.

Olyanról viszont igen, hogy egy fiatal gimnazista lányt egy nála idősebb némi egzisztenciával rendelkező férfi/srác eltartott addig, még a lány be nem fejezte a sulit és el nem ment dolgozni.

Nem volt ilyen.

Oke akkoreg normalisabbak voltak az emberek 😀

Nem a mi osztályunk, és ez 20+ éve volt.

Az egyik terhes lett, megtartották, a fiú szüleihez költöztek össze. Ö már dolgozott, arra nem emlékszem, hogy mi volt a szakmája. Nem sokkal a szülés után költözött haza a lány a szüleihez, babával. Állandóan csalta a pasija, ment az ordítás, aztán anyós kitette, hogy ő ezt nem hallgatja. Nem lett jó élete a csajnak. Most annyival könnyebb, hogy kapott önkormányzati bérlakást, meg összeállt valami apja korú pasival, és együtt nevelik a gyereket. Egyidősek vagyunk, de úgy néz ki, hogy anyám lehetne.

A másik csaj azt hitte, hogy kifogta az aranyhalat. 17 évesen jött össze egy gazdag pasival, vitte ide-oda, pénzelte is rendesen. Amint betöltötte a 18-at, még érettségi előtt össze is költöztek.

Ő elég jó barátnőm volt, azóta is tartjuk a kapcsolatot.

Volt pár hullámvölgy. Egyszer megcsalta a pasi, akkor követett el egy jó nagy butaságot, és teherbe esett, hogy ne tudja elhagyni vagy kitenni.

Utána még pár évig ment a kirakat boldogság. 27 évesen tette ki a pasi, mert lett egy kis 18 éves barátnője. Gyerektartást jattol rendesen, de évente egyszer ha találkozik a fiával. Most épp kapuzárási pánikol, egymás után viszi haza a tini csajokat, akiket el lehet kápráztatni egy kis pénzzel, meg a divatos ruhákkal.

A barátnőm meg ott rontja el, hogy kétségbeesetten akar pasit maga mellé, mert azt hiszi, hogy akkor jön a könnyű élet. De a normálisakat ezzel elijeszti. Szokott tingli tangli munkákat találni, de végzettség nélkül nem kell sehová. Ő meg gyárba nem megy. Ha nem adnánk oda a gyerekem kinőtt ruháit, meg nem segítenénk neki azzal, hogy suliból elhozzuk és nálunk lehet egy-két órát, szerintem csupasz fenékkel járnának mindketten. Az az igazság, hogy túlságosan beleszokott, hogy költi a pénzt, semminek se kell nézni az árát, és nem tud leszállni a földre, hogy spórolni kéne. Volt, hogy a villány nem volt befizetve, de egy felkapott étteremben evett a kolléganőjével. Mint aki megrekedt agyilag 17 éves szinten.

Ebben a cipőben jártam. Az akkori barátom már eleve mondogatta, hogy költözzek hozzá. Aztán amint nagykorú lettem, muter és a férje is mondta, hogy ideje lenne költöznöm, nem kötelesek tovább eltartani.

Egy év után tarthatatlanul megromlott a kapcsolat, de majdnem egy újabb év volt még, mire el tudtam költözni az exemtől.

Itt is elég megnézni a válaszokat: ahol normális családi háttér van, ott nem költözködik a pasijához csupasz fenékkel egy kamaszlány.