Érzelmileg zsarol a feleségem, mert nem mondom minden nap hogy mennyire akarom a gyereket?

Megbeszéltük hogy gyerekünk lesz. Én nem vagyok a szavak embere, ezt ő is tudja. Nem szoktam érzelmekről beszélni. Ehhez képest minden kitalál, hogy én márpedig nem akarok gyereket, ő ezt tudja. Mert nem beszélek róla, így nem tudhatja mit akarok valójában. Hiába mondom hogy de, neki ez nem elég. Valami olyat várna hogy “jaj de várom hogy apuka legyek, remélem ma sikerülni fog, úgy izgulok!” Pl a héten ordítozott velem mert megittam a céges búcsúztatón egy pohár pezsgőt! Szerinte ezzel én szándékosan szabotálom a gyerek projectet. Mert mindent meg kell tervezni és én ezzel mutatom hogy valójában nem is akarom! Én meg egy laza ember vagyok, nem görcsölök ilyeneken. Próbálkozunk, aztán majd jön ha jönnie kell.

Volt már valaki ilyen helyzetben? Mi a megoldás, mi lett a vége? Mert a beszélgetés nálam nem használ, kibújni meg nem tudok magamból, hogy bakfis lányként várjam a gyerekem foganását és erről ábrándozzak!