Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jogos a félelmem? Kell e ettől tartanom? Sose lesz közös jövőnk?
A páromat a nagyija nevelte fel, iskoláztatta...
A nagyinak pár hete combnyak törése lett,megműtötték és a hétvégén engedik haza.
A néni alapvetően nagyon elhagyja magát, depressziós, nem akar élni.
Már a törés előtt is ápolásra szorult, feküdt egész nap, nem evett semmit,csak kis kekszet.
Már a baleset előtt is volt, h pelenkázni kellett, most meg majd méginkább, mert szerintem ugyanúgy elfogja hagyni magát...
Nagyon tartok tőle, h páromra fog hárulni az ápolása, aki ráadásul hálás is a nagyinak, amiért felnevelte.
Páromnak van ugyan édesanyja is ,de ő epilepsziás, és nem nagyon lehet rá számítani.
Nem tudom, h mi lesz, mert párom is dolgozik, és szeretnénk majd idővel összeköltözni, és családot alapítani....
"akkor kellene a párodtól eltávolodni ha nem lenne benne annyi emberiesség, tartás, kötődés ha a támogatásra szoruló rokonait magára hagyja."
Ez nagyon szép úgy elméletben. Viszont a kérdező nyilván nem ehhez szeretne asszisztálni fél életen át.
Hagyd el, jobbat érdemel nálad!
Teljesen normális, hogy élete végén ápolja és segíti azt, aki felnevelte. Ha az a nagyi, akkor őt.
Mit kéne tennie? Hagyja meghalni otthon egyedül, a saját székletében fekve majd csak szomjan hal.
Te ezt nem akarod asszisztálni. Rendben, jogod van hozzá. Itt le kell zárni, aztán éli mindenki a saját életét.
Nem arról van szó, de párom dolgozik, a munkáját nem hagyhatja ott.
Meg ott az anyukája is, aki ráadásul nem dolgozik, ő (is) gondozhatja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!