Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek elmondjam neki, hogy nem érzem elég jónak magamat hozzá?
Még nagyon nagyon a kapcsolat elején állok a sráccal.
Folyton azt érzem, hogy ő sikeresebb, műveltebb, szélesebb látókörű, magabiztosabb... Már mondta, hogy azért is kezdeményezett felém, mert intelligens vagyok, és neki ez fontos szempont. Én viszont nem érzem magam elég intelligensnek úgy általánosságban, meg hozzá mérve sem.
Lehet csak én becsülöm alul magam, és nem vagyok tisztában az erősségeimmel, ezért is vagyok bizonytalanabb, de úgy látszik mégsem ezt közvetítem a külvilág felé.
Félek, hogy ez az érzés, hogy ő több nálam, egy idő után rátelepeszik a kapcsolatunkra, és ő is így fogja érezni... valósággá válik. Nem tudom hogyan küzdjem ezt le, mert valszeg igaza van, és megvan bennem az, ami neki kell... De én mégsem érzem ezt magamban.
Példaértékű személyiség, mégis elkeserít, hogy mennyi mindenben jobb nálam, és nem érzem magam egyenlőnek vele.
Jézus...bárcsak találnék már olyat, akit túl jónak érzem magamhoz, ès velem akar lenni😄😄
Viccen kívül tényleg örülnék, mert ez egy nagy lehetőség a fejlődésre, kérdező!
Nekem egyértlemű, hogy mennyit tudnék profitálni ebből a kapcsolatból, az a kérdés, neki miért éri meg hosszú távon mellettem?
Félek, hogy ezek az idióta aggályok fogják a végét jelenteni a dolognak.
Ne mérd magad hozzá nem vagy kevesebb nála! Emberek vagyunk mind!!! Másrész idővel a legjobb kapcsolatokban is előfordul hogy megunja az egyik a másikat nem a tanultság fogja eldönteni ki mennyit ér!
Amiben ő nem jó abban te vagy az hiszen nincs 2 egyforma ember, talán majd pont kiegészítitek egymást! Ne agyalj mert ha agyalsz nem fogod tudni igazán elvezni a szerelmet ahol most a kitárulkozás a szívek virágbaborulása a fontos. Add át a szíved lelked és az agyadat felejtsd el egy időre.😉
A férfiak imádnak valamiben jobbnak lenni nálunk. Sosem felejtem el, amikor új főnököm lett, mennyire boldog volt, amikor rájött, hogy nem tudok kétoldalasan nyomtatni és bevallottam, hogy nem tudom, hol kell beállítani. Olyan atyaian mutatta meg, hogy rá kellett jönnöm, a főnökök egyáltalán nem szeretik, ha jobb vagy náluk valamiben.
Férfi-nő kapcsolatban is ez a felállás a működő: te felnézel rá, ő pedig ettől férfinek érzi magát.
Mi nők imádjuk csodálni a másikat, nagyjából addig tart bennünk a szerelem, amíg le nem esik a hályog a szemünkről. A férfiak pedig imádják ezt a csodálatot.
Fordítva nem működik. Ha a nő az okosabb, sikeresebb, több a fizetése, stb. abból mindig kudarc lesz.
Semmiképpen ne mondd azt, hogy nem vagy jó hozzá. Ilyet mondani tilos! Ezt akkor szokták mondani, ha le akarnak pattintani valakit.
Az őszinte beszélgetések fontosak, mondhatod, hogy önértékelési zavarod van, de ne hajtogasd, hanem dolgozz rajta! Tanuld meg elfogadni, szeretni magad.
Készíthetsz egy listát, hogy mi mindent nem tudsz elfogadni magadban, és akkor az a lista csak egyre bővül, egyre vastagabb betűkkel írod, és már áshatod a sírodat is mert élni se akarsz, vagy azt nézed, hogy milyen értékes vagy. Miért alakultak ki benned ezek a komplexusok, miért jó ez neked, és hogyan engedhetnéd el?
Koncentrálhatnál a sikereidre, és merhetnéd magad megdicsérni érte úgy magadban. Kellenek tehát a sikerélmények, sport, vagy akármi. Nem versenysport, csak önmagadat győzd le, csak a tehetetlenségedet győzd le. Pl. ha azon vagy, hogy fuss, de nehezen szánod rá magad, akkor már az is siker, ha egy kört sétálsz.
Nem kéne ezt tálalni neki, viszont önmagad számára intő jel kéne, hogy legyen. Ez egy olyan életérzés ugyanis, ami hajlamos aláaknázni a kapcsolatokat. Torkolhat eszement féltékenységbe, állandó stresszbe és sajnos az nem segít, ha a másik ezerszer is bebizonyítja, hogy nincs rá okod. Akármilyen őszinte, akármennyire szeret, Benned mindig ott lesz a gyanú, hogy egyszer majd rájön, hogy mégse. És ezzel a tudattal nemcsak Neked nehéz együttélni hosszú távon, de a másik oldalról is extra fárasztó, ha azt érzed, hogy a párod nem tud száz százalékig hinni neked, nem érti az érzéseidet - pont ahogy most te csinálod a sráccal.
A srácnak valószínűleg igaza van abban, hogy intelligensnek vél, a fogalmazásodból ítélve. Összetett mondatokban írsz és abszolút helyesen nyelvtanilag, pedig ma már ez a diplomások körében sem alap. Viszont az, hogy mennyire értékeled magad azt a gyerekkorodban tapasztaltak döntik el. Hogy egy felnőtt mennyire fog bízni a világban vagy önmagában, ennek az alapjait a szülők teszik le a születés pillanatától kezdve és döntően az első 4-5 évben. Amit leírsz, az pontosan azt tükrözi, hogy a szülői magatartás nálad sajnos nem alapozta meg ezt az ősbizalmat és rendelkezhetsz sok olyan negatív gondolattal magadról, érték(telenség)edről, szerethetőségedről, amik korlátoznak az élet teljes megélésében, blokkolják a sikereidet, kapcsolataidat. A jó hír az, hogy mindez ma már "kezelhető". Képzett pszichoterapeutákkal számos hatékony pszichoterápia áll rendelkezésre, hogy az ilyen öntudatlanul felszedett béklyók eredetére ráébredjünk és azok ezáltal megszűnnek dróton rángatni az életünket. Nagyon ajánlom, hogy keress egy számodra működő módszert/terapeutát, mert biztos, hogy a leírt problémád csak egy megnyilvánulási formája valaminek, ami számos más területen is nehezítheti az életed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!