Mit tehetnék ebben a helyzetben?

Párommal három éve vagyunk együtt, mindketten közel a negyvenhez. Mivel mindketten sok mindenen túl vagyunk már, pontosan tudjuk mekkora ajándék az élettől, hogy egymásra találtunk. Teljes köztünk az összhang, illetve egészen eddig az volt. Én már a kapcsolatunk elején leszögeztem, hogy nem szeretnék gyereket. (Ennek több oka van, de sem a terhességre, sem a szülésre, sem gyerek körüli teendőkre nem vágyom, mert nem tartom magam alkalmasnak arra, hogy anya legyek, annak ellenére, hogy szeretem a gyerekeket.)

Pár hete elkezdett lelki terrort gyakorolni rajtam. Olyanokat mond, hogy úgyis fogok szülni és úgyis teherbe fog ejteni. Hiába mondom, hogy én nem akarom. A furcsa az, hogy eddig ő sem erőltette ezt a témát, sőt amikor rokonok rákérdeztek, nekik is azt mondta, hogy nem szeretnénk gyereket. De mostanában szex közben folyamatosan azt hallgatom, hogy gyereket akar és engedjem, hogy belém élvezzen. Már ott tartunk, hogy nem kívánom a szexet. Legutóbb egy rendezvényen közölte velem, hogy neki az életben már csak az hiányzik a boldogsághoz, hogy közös gyerekünk legyen. Tudom, hogy elkerülhetetlen, hogy leüljünk erről komolyan beszélni és tervezem is, de érdekelne mások véleménye erről. Illetve, hogy van-e másnak tapasztalata ilyen téren? Mert most nyilván az lenne a megoldás, hogy elhagyom és hagyom, hogy valaki mással tervezzen családot, de mindketten azt érezzük, hogy egymásnak vagyunk teremtve. Tehetetlennek érzem magam. Az elmúlt két hónapban naponta legalább százszor próbáltam magam elképzelni anyaként és folyton azt érzem, hogy nem lenne türelmem egy gyerekhez.