Szeretem de nem tudok együtt élni vele? Mit tegyek?

A párommal fél éve vagyunk együtt. Szeretjük egymást és babát is várok. Az elmúlt kb 2-2,5 hónapban borzasztóan idegesít. Csapkodja az ajtókat, a mosdóban fogmosás után ott hagyja a fogkrémet, a pulton vág vágódeszka nélkül, a kanapét ami kihúzhatós fél év után se sikerült még megtanulnia kinyitni. Emellett sokat játszik számítógépes játékokkal is. Az utóbbi időben azt vettem észre h velem sem foglalkozott már annyit. Sajnos azt is észre vettem, hogy agyilag mintha nem lennénk egy szinten, és a környezetemtől is ezt hallottam vissza. Egy hónapja veszekedéskor azt mondtam h én így nem bírom folytatni. Akkor két napra el is ment, majd mikor a többi cuccáért jött hozzám (saját lakásom) megbeszéltük a dolgot. Tényleg próbált odafigyelni az ajtók csapkodására, a mosdóban hagyott fogkrémre is de egy idő után ismét teljesen kiakasztott és újból szakítottam vele. Most ott tartunk, hogy egy hete külön lakik, de találkoznunk kellett a baba miatt és beszélgettünk. Ő mondta h szeret,velem akar lenni és szeretné ha folytatnánk hiszen babánk is lesz. Mióta elment sokat gondolodtam, hogy vajon én túlzom el a dolgot mert most a terhesség miatt tombolnak a hormonok? Mert jelen pillanatban úgy érzem, hogy én is szeretem mert hiányzik és jó volt találkozni vele de így, hogy nem lakik itt nyugodtabb vagyok. Viszont borzasztó érzés belegondolni, hogy nem a párom többé. Szerintetek az járható út, hogy megbeszéljük, hogy folytatjuk mint egy pár de nem lakunk együtt?Mit tegyek? Segítsetek

Ui: Mióta össze jöttünk együtt is laktunk (fél éve).

Ui2: Mivel babát várok a bátyjám átköltözött hozzám, hogy amiben kell tudjon segíteni.

Köszönöm