Nem igazán érdeklem a páromat, ami lassan tönkretesz idegileg. El vagyok keseredve, mit tegyek?

Még egyszer nyomatékosan elmondanám ezt neki, és közölném, hogyha most sem hajlandó igazat mondani, és ezt megbeszélni, akkor tovább nem pocsékolom rá az időmet, mert így boldogtalan vagyok.

Az erre adott reakciója is sok mindent elàrul.

Párommal mi is elhidegültünk picit az összeköltözés után. Ez neki tűnt fel, és kitalálta, hogy legyenek úgymond "kötelező" alkalmak, amikor csók és ölelés van. Konkrétabban: ébredéskor puszi, ölelés, akkor is, ha a másik később kel, induláskor is mindig bejön elköszönni, aztán hazaérkezéskor, mielőtt mindenki elkezd panaszkodni a napjáról egy hosszú ölelés puszi üdvözlésként, és elalvás előtt szintén.

Eleinte nyűg volt nekem egy picit, néha el is maradt, olyankor kedvesen, nem erőszakosan emlékeztetett. Eltelt így pár hónap, és érezhetően visszatért az intimitás :)

Egy próbát megér, de nagyon fontos, hogy ne kierőszakold, hanem finoman, kedvesen kérd. Senki nem szereti ha nyúzzák, főleg, ha elemészti a mindennapi stressz, hiszti. Pedig így utólag azt mondom, ezek a kis dolgok nagyon fontosak. Most már nem tudnám elképzelni a mindennapjaimat ezek nélkül a kis gesztusok nélkül.

Remélem párod nyitott lesz erre :)

Vannak olyan személyiségű férfiak, akik kb 1 tized másodperc alatt feldolgoznak mindenféle konfliktust, és mintha semmi nem történt volna, boldogok tovább.

Bennem is az a hiba, barátnőm néha megbánt, bár lehet, nem is csak én képzelem be, és képes vagyok napikig duzzogni.

Lehet, a párod is ilyen, és duzzog.

Nincs olyan szex, amit ő szeretne, nem tud csinálni ezt azt.....

Amúgy kommunikáció kérdése is az egész.

Nem kell túlbonyolítani.

Szeretsz vele lenni, mellette ébredni, vele élni, enni aludni? Boldog vagy mellette?

Vagy nincs jó kedved, kínlódsz, túl sokat gondolkodsz, bizonytalan vagy? Ha igen akkor ne szenvedj és lépj le.