Barátnőmnek alvászavarai vannak és ma nálam alszik. Mit tegyek? (lent. )

Szerencsére nagyából rendben voltunk..:)

Már reggel eljött hozzám, egész nap elvoltunk, aztán még sötétedés előtt lezuhiztunk. (Tudom, hogy nemszeret sötétben) Estére néztünk egy filmet, a Ps. I love sout-t néztük meg, így észre se vette, hogy besötétedett. Vacsira pizzát rendeltünk, azt ettük a film közben. Éjjel még elvoltunk eléggé..;) (rosszra ne gondoljatok!)

Aztán 1 körül már énis fáradtam, rajta is láttam, hogy mindjárt leragad a szeme. Szerencsére az tervem bevált, hogy lefárasztom délután (fürdőzés a kertben). Egyszer elmentem wécére, mikor visszajöttem ijedten nézett rám, így azonnal odamentem nyugtatgatni. Rettenetesen megrémült, pedig alig volt 5 percet egyedül ismeretlen helyen, pedig még egy kislámpa és a tv be volt kapcsolva. Jó 10 perc volt, mire lenyugtattam eléggé. Aztán mondtam, neki, hogy felkapcsolva hagyom a lámpát, de nem egyezett bele. Lekapcsoltam és visszfeküdtem mellé. A tv-t is ki akarta kapcsoltatni velem, de modntam, hogy nemkell, miattam ne csinálja, ígyis tudok aludni de nem kell mit bizonyítania, stb. Így ő maga állt fel és ment a tvhez és kikapcsolta. Teljes sötétség. Azonnal fel akartam kapcsolni a kislámpát, de mire odanyúltam, már ijedten bújt hozzám. El is esett majdnem az ágy szélében, de odarohant. Szerencsére klíma van a szobába, és eléggé lehűtőttem a szobát, hogy takaróval összebújva se legyen kellemetlen. Magamhoz húztam, őt a fal felé fordítottam, a falnak háttal, de így, hogy én feküdtem a szoba felé, "veszélyeztetettebben", is hátra nézett párszor a mögötte lévő pár10 centire. ADdig suttogtam mindengéle badarságot a fülébe, amikre már nem is emlékszem, amíg el nem aludt, félóra múlva halkan szólongattam, de nem válaszolt, így énis elaludtam. Reggel 10kor keltem, teljesen össszegabalyodva feküdtünk, ő rajtam és tők nyugodtan szuszogott..:) Szó szerint a teljes testével rajtam feküdt. Nem volt szívem felkelteni, olyan kis édes volt és jó érzés is volt, hogy hozzám bújt, nem félt. Aztán jó fél óra múlva őis felkelt...:) Édes volt, totál kómás és nemtudta hol van elsőre..:) Aztán még ma is elvoltunk, végül 8kor ment el. Azt mondta, hogy majd arra gondol, hogy ottvagyok vele, hogy hallotta a szívemet verni..:)

Most azon gondolkodok, hogy ő vajon alszik e már és tud e nyugodtan. Remélem igen.

KÖszi a válaszokat és bocsi, hogy ilyen sokat írtam a tegnapról, de jó érzés kíírni magaból..:)