Van olyan, hogy megéri feladni a saját vágyaidat, céljaidat, személyiségedet valaki miatt?

Nincs.

Létezik.

Igen, akkor nem a megfelelő emberrel van.

Soha sem éri meg feladni önnön magunkat.

Nem lehet.

Létezik.

Én nem akarok gyereket, a férjem így is engem választott.

Ezek amiket említesz, mind nagyvolumenű dolgok, ezeket szerintem nem érdemes feladni.

A barátokról való lemondás csak akkor ésszerű kérés, ha rossz hatással vannak rád, és lefele húznak, vagy nagyon el akarnak téríteni az általad jelenleg kijelölt útról.

Viszont a többin lehet úgy alakítani, kompromisszumokat találni, hogy mindkét félnek jó legyen.

Nem éri meg és hosszútávon nem is lehet. Saját tapasztalat. Én nagyon jól tudok alkalmazkodni, nem vagyok hisztis. Amíg nem bántanak, addig én a végtelenségig nyugodt és kompromisszumképes vagyok. Vagyis az voltam. A párom egy nagyon erős egyéniség, akinek mindig mindenben igaza van és aki mindig tudja, hogy mi a köbetkező lépés és ő majd tudja, hogy mi a jó nekem. Kb 10 évig ezzel így el is voltam. Aztán kezdtem azt érezni, hogy egyre fárasztóbb mindennek megfelelni. Akkor jöttek a meglepetések. Kiderült, hogy nekem is vannak gondolataim és egyszer csak már nem féltem kimondani. Eleinte meglepő volt, de kiderült, hogy nem dől össze a világ, ha nem vagyok tökéletes és nem értünk mindig egyet. Nem mondom, hogy teljesen megváltoztam, de már nincs bennem az a nagyon erős megfelelési kényszer.

Haragudtam a páromra, amiért alárendelt lettem. Pedig nem csak az ő hibája volt.

Ha magadról írtál, akkor ne legyél olyan buta, mint amilyen én voltam. Ne hagyd elveszni az egyéniségedet. Lehet, hogy a párod sem várja ezt tőled, csak azt hiszi, hogy ez neked is jó így. Merj változtatni! Ha így nem vagy jó neki, akkor ne bújj ki a bőrödből miatta.

Akiért valóban "megérné" ilyeneket csinálni amiatt sosem kell semmit feladnod. Eleve ahol nem tudnak mindkét fél számára megfelelő kompromisszumot teremteni az szerintem egy nagyon rossz kapcsolat. Bár az emberek nagy többsége valóban ilyen szörnyű hülye módon értelmezi a kompromisszumot, hogy az egyik fél enged. De ez nagyon nem erről szól egy normális kapcsolatban.

Nekünk a párommal rengeteg dolog volt amit máshogy terveztünk, máshogy láttunk, nem egyenlően volt fontos stb. Nekünk egy olyan dolog sem volt amiből bármelyikőnk engedett volna, egy olyan dolog sem amiről lemondtunk volna vagy megváltoztunk volna. Mert a szerelem ilyen, mert egy jó kapcsolat ilyen. Ezerszer nehezebb úgy csinálni, hogy mindkét fél megkapja amit akar persze, de teljesen megéri. Ahelyett, hogy jó most te engedsz mert tegnap én engedtem inkább azon dolgoztunk, hogy egyikőnknek se kelljen. Ha valakit szeretsz nem fogod hagyni, hogy feladja ezeket a dolgokat. Se a céljait, se az alap mentalitását, se a véleményét, se a személyiségét. Aki elvárja, hogy te egy családcentrikus kis tündérke legyél pedig tudja, hogy közel sem vagy az az egyszerűen csak nem szeret és nem te kellesz neki, csak egy ideál amit kerget.

Amiket felsoroltál, az túl sok. Ndem normális dolog, hogy te egyoldalúan feladod a barátaidat és az övéi közép épülsz be, mert ezt várják el tőled. Ez nagyon nem jó.

És az alapvető, fontos dolgok feladása sem. Majd pár év múlva jön elő, hogy "feláldoztam / tönkretettem az életem miattad" a nagy semmiért.

1. ha valakinek nem tetszik a személyiségem az ne jöjjön velem össze.

2. ha valakinek nem tetszenek a céljaim az is kerüljön el

3. ha valakinek nem tetszenek a szórakozásaim, a zenei stílusom, kikapcsolódásaim össze se akarjon jönni velem

Ha valakit szeretsz és kedvelsz, azt azért szereted amilyen!

Ne akarj megváltoztatni senkit.

Vagy úgy szeressenek ahogy vagyok amilyen vagyok, vagy ne!