Ti azt a mintát viszitek tovább a saját párkapcsolatotokba, amit otthon láttatok a házimunka kapcsán?

Csak részben vittem tovább az otthoni mintát, ahogy a gyerekem is (aki most költözött össze a barátnőjével) részben viszi tovább.

Másabb az életformánk, generációs különbségek vannak.

Pl. az én szüleim gazdálkodtak, tehát nem munkahelyesek voltak, ezért anyukám végezte a házimunkát, apukám pedig a férfimunkát a ház körül.

Én dolgozom, ahogy a férjem is, de hamarabb otthon voltam, helyben volt a munkahelyem, több időm volt mint Neki aki eljárt.Igy még nálunk is jobbára én végeztem a házimunkát, de pl. hétvégén simán kiporszívózott, boltba ment.

A gyerekemék mindketten dolgoznak, munkahelyen ebédelnek. Ott általában fordítva van, a fiam van hamarabb otthon, barátnő sokáig dolgozik. Részükről már természetes,hogy a fiam is indítja a mosógépet, kitereget, bevásárol, kitakarít, csekket felad, ügyet intéz.

Nekem ugyan nincs apám, szal nem tudok teljesen releváns választ adni, de anyám világéletében egy lusta disznó volt. Én nem követem ezt a mintát, bár tisztaságmániás sem lettem, de ami gyerekkoromban otthon volt, amíg nem lettem “takarítóképes” korban, azt semmiképp nem akarom látni a saját otthonomban.

Férjem a családi mintát hozta, ott az apa “besegített”, pontosabban rendesen kivette a saját részét a háztartásban, viszont magától sokmindent nem vesz észre (ahogy apósom sem), szólni kell neki - ennek nem örülök, de nem is tragédia, főleg, h réges-rég megbeszéltük ezt (is), és nem veszi “bahxogatásnak”, hanem megérti és megcsinálja, amire kérem (miközben nyilván én sem a lábamat lógatom).

Szóval egyikünk igen, másikunk nem . :)

Apám bevásárolt, nekiállt olyan hatalmas adagban zsíros kajákat főzni amekkorát csak bírt majd a másfél óra főzés után nekünk kellett 4 órát takarítani. Kb mindenben ilyen volt, takarítani soha.

Párom fordítva van beállva szépen takarít rám az ablakok, ruhamosás, főzés marad. Főzni tanulgat mert ha elutazom se maradjon éhen mert utálja a szendvicset. Nekem elég, hogy bármelyikünk látja meg a koszt az rendet tesz és nem akarja magát kivonni dolgok alól, rugalmas. Nincs kötelező szerep. :)

Apám semmit nem csinált, csak a felseprést, de azt mániás-kényszerbeteg módon napi ötezerszer, mert "jajj, jajj kosz". Ideje maradékát a tévé előtt töltötte általában a Bangó családdal, gagyi lakodalmas cigányzenével és hasonló értelmes műsorok társaságában.

Ezt inkább nem vinném. Most egyedül lakom több, mint egy éve és - 1-2 kivétellel - mindent jól megcsinálok. A kivételek meg azok amikhez nincs kézügyességem.

Mi eleinte panellakásban éltünk, apa 12-órákat dolgozott a rendőrségnél, éjszakázott is, a szabad napjain pedig traktorozott, ez a családi "hagyomány" és szereti is csinálni; anya meg itthon volt a tesómmal évekig, amikor még nagyon kicsi volt. Így csak anya (és én is) takarítottunk, anya főzött, a kisebb bevásárlásokat is mi csináltuk meg, de ha már nagyon sok mindent kellett venni, akkor apa elvitt a szabadnapján.

Aztán kiköltöztünk a külvárosba, építettünk saját házat, pincével, földszinttel, első emelettel, szóval elég nagy. Mellette még kint van egy hatalmas udvar, ott traktor meg mindenféle mezőgazdasági eszköz, 3 (volt hogy 4) nagytesű kutya. Mi nők megcsináltuk mindig a benti munkákat, így se értük sose a végére, mert akkora a ház, hogy 3-an nem bírunk vele normálisan, és akkor a pincét még sose takarítottuk ki...Apa még rendőrként sokat dolgozott, mellette traktorozás, és a kinti dolgokat ő csinálja, a kutyák után ő takarít, ő eteti őket; télen meg minden másnap mennek fát vágni, fűrészelik és ezzel fűtünk, nagyon nehéz fizikai munka, én nem csinálnám. Így az a minimum, hogy mi csináljuk a házimunkát.

Az viszont más, hogy apa hozzááll az egészhez. Nem tetszik, hogy megalázóan gondol erre, nem mint valami kötelező munkamegosztás, ami kölcsönös megegyezésen alapulna. Pl. egyszer volt, hogy anya a kórházban volt 5 napig, én 8 éves, tesóm 4, így nem tudtam mindent megcsinálni magamtól, ő egyszer elkezdett mosogatni, és összetörte a tányérokat mérgében, mert hogy ,,ez női munka". Hát gratulálok. Az se tetszik, hogyha anya hirtelen nem lenne, mi meg értelemszerűen el fogunk innen költözni, mamáék lehet már nem is élnek addigra, akkor mi lesz vele? Annyira nem nehéz beindítani a mosógépet, és a munkás ruhái különösebb vasalás nélkül is elvannak, de hogy ő nem fog magára takarítani, az is biztos.

Úgyhogy a második kérdésedre a válasz az az, hogy én nem fogok ,,tűrni". A párom is mérnöknek tanul, mint én, így nem lesz akkora a ház és az udvar se, mint most, sőt, lehet nem is fogunk házban lakni, csak sokkal később, ha majd telik rá. Egy lakásban pedig, amikor mindketten a szakmánkban fogunk dolgozni, igenis felosztunk mindent egyenlően. A hozzáállással van bajon sokszor, hogy egyes férfiak lealacsonyítónak gondolnak ,,női munkákat". Mégis akkor hogy álltok hozzá a partneretekhez? Neki meg kötelező ezt megcsinálni? Egyenlő felek vagyunk.

És van az a réteg, aki nem tanul tovább, és értelemszerűen a minták által él. Nem akarok megbántani senkit, de engem is elég csúnyán megbántottak ilyen emberek, amikor diákmunkán voltam. Igazából meglepődve hallottam, hogy velem egykorú vagy még fiatalabb lányoknak az az álmuk, hogy őket a 6 órás munkakörből 8 órásba tegyék egy cipóboltban...és hogy a saját esküvőjük szervezésekor semmiben nem számíthatnak a vőlegényük segítségére, mert hogy ez a ,,nő dolga", és engem nevettek ki, amikor mondtam, hogy mi mindent közösen csinálunk. Inkább szomorú dolog ez, amikor valami a hozott minták alapján él, nem tudja vagy nem is akarja saját magát becsülni, csak elfogadja ezeket a rossz régi berögződött dolgokat, és semmibe nem gondol bele logikusan, hogy hogy is lehetne. És azt se mondom, hogy megérdemli az ilyen, hanem őszintén sajnálom, a társadalomra meg igenis haragszom, amiért ezt elvárja tőlünk, hogy ,,nyeljünk", hogy csak maradjunk csöndben és tűrjünk.

Nemigazán láttam jó mintákat.

Én ehhez képest kifejezetten szeretek takarítani, mosni, mosogatni, porszívózni, vasalni, kádat pucolni stb

Nem érzem tehernek. A konyhai dolgokat már inkább, de azokat legalább megosztjuk a párommal. Főzni pl egyedül nem szeretek, de vele együtt igen.

31F