Van egy fiú barátom, aki nagyon tetszik, a dilemma lenn. Mi ez, vak szerelem? Amúgy esélyem gondolom semmi nincs már nála.

Az a dilemma, hogy bárhová hívom nincs kedve... Csak akkor talizunk, mikor amúgy is, akkor persze jól elvagyunk. Nagy ritkán talizunk csak szabadidőben, ha valami nagyszabású program van. Családjával jóban vagyok, levágták, hogy tetszik nekem, mindig nyugtattak: "nyugi, velünk se jön sehova, ő ilyen".

Na de most megismert egy lányt, és... Nem is tudom hol kezdjem. Megy mindenhova, talán ott. A lány ha hivja, megy, nem kell kérlelnie. Sőt, gyakorlagilag eleg megemlítenie a programot, a barátom már alapnak veszi, hogy megy mindenképpen. Korábban annyira otthon ülős volt, de az elmúlt hetekben mintha kicserélték volna. A barátom családja meg nem győzik hálálkodni ennek a lánynak, hogy úristen, rávette hogy kevesebbet játszon, hogy sétaljon az erdőben, nem is egyszer, biciklizzen, túlórát vállaljon a melóban, stb. A lany meg mondja hogy ő nem is tudta, hogy a barátom nem szokott sétalni, meg semmit, a sok gamelésről hallott, mert hogy a srác említette neki... De mondja, addig, amíg a család nem köszönte neki, nem is tudta hogy minden ilyen kimozdulás nagy dolog ettől a sráctól, mert hogy ha ajanlott valami iylet, mindig csak lelkesen ment vele, vagy volt, amit ő maga ajánlott.

De mi a szar... Szerintetek ez szerelem? Hogy a barátom olyan szinten bele tudott esni ebbe a lányba, hogy így megváltozott? Ilyen egyszerűen nincs. Meg aztán miért? Mi van abban a lányban? Egyértelműen nem ő kezdte csapni a szelet a barátomnak, hanem a barátom küzdött kitartóan a lányért, míg végül sikerült meghódítania. De mi a szar... Ilyen van? Miért? Hogy?

Meg olyan volt, hogy valami tétben kiálltak szkanderozni, a barátom meg a lány. Eleve a szabalyos szkander csak barátomra vonatkozott, a lány mehetett 2 kézzel. A srác aztán még így egy kézzel is nyert, és amint lenyomta a lányt, a lany elkezdett viháncolni, hogy nyert. Mindnekinek majd kiugrott a szeme, hogy azt hogy... Ilyne nyilvánvaló szabálytalanságot, hogy ő nyert, mikor 2 kézzel lehetett de meg így is lenyomta a barátom mindenki szeme láttára. És mégis a barátom, miután feldolgozta a meglepődését, hogy a lány éppen "nyert", úgy tekintette, mintha tényleg így lett volna, és teljesitette a feltételt, ami a vesztesnek járt. Na ehhez mennyire kell szerelmesnek lenni?