Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Katasztrófahelyzet. Megoldás?
Nagyon régóta vagyok együtt a férjemmel, 19 voltam, amikor megismerkedtünk, 23 amikor házasodtunk.
Előtte nem volt kapcsolatom. Volt, hogy tetszett valaki, de annyiban is maradt többnyire.
Körülbelül fél éve megismertem egy srácot, akivel csak barátságnak indult, az is maradt. Pontosabban, még csak nem is barátság, ismerősi jóviszony. Nem találkozunk a szabadidőnkben, csak amikor muszáj.
Viszont észrevettem, hogy vonzódik hozzám, tett is rá utalást egyszer-kétszer régebben.
Illetve néha már ott tartunk, hogy ha valamiért egy pillanatra összeér a kezünk (nem direkt), látom rajta, hogy mekkora hatással van ez rá is.
Nem lesz köztünk semmi, soha nem is volt. 2 hónap múlva úgyis költözik külföldre.
Viszont rettenetesen rosszul viselem ezt az egészet. Ha látjuk egymást, azért vagyok a padlón, ha nem látjuk, akkor meg azért.
Nincs gond a kapcsolatommal, tudom, hogy én lennék a világ legnagyobb barma, ha válnék vagy megcsalnám a párom, mert akkor fix, hogy egyedül rohadok meg öregkoromig, nem találnék más normális férfit.
Ha netán mégis elmenne a maradék eszem is, és megpróbálnánk, pár hónapnál nem lenne hosszabb életű a dolog, mert a srác még nálam is fiatalabb 2 évvel, nem fog leragadni nálam hosszan, mert minek.
Szóval, utálom, hogy tetszik, hogy befolyásolja a hangulatom, hogy eszembe jut néha, amikor egyedül vagyok.
(nem huszonnégy órában persze, nekem is van más dolgom is, de néha)
Néha úgy érzem, most már sosem leszek boldog, pedig lehet, ha a párom nem hagy el, öregkorunkig leszünk házasok, az meg nem telhet így el.
25n
Ez az, amire már nagyon rég próbálok rájönni.
Sokszor érzem azt, hogy nem találom a helyem, ez a konkrét helyzet csak egy a sok közül.
Lehet, azért is hat rám ennyire,mert üresnek érzem magam lelkileg. És ezekben a helyzetekben legalább érzem, hogy élek. Nem érzem jól magam miatta, 10-ből 8 alkalommal hiányzik és fáj az egész lényem, de legalább érzek valamit.
Ezért is írtam korábban, hogy talán új hobbi kéne, és nem új pasi.
- Nincs olyan, hogy két embernek együtt kell lennie.
- Nincs olyan, hogy valaki nem élte ki magát. Ha valakinek elég nagy a libidója, az 50 ember után se fogja az 51.-nek azt mondani, hogy te vagy az egyetlen/utolsó.
- A boldogság az nem állandó, boldog pillanatok vannak az életben, azon kívül meg a langyosvíz. Ha elveszítenéd a kapcsolatod rájönnél, hogy valójában nagyon is boldog voltál benne, csak ez annyira beépül a mindennapjaidba, annyira megszokottá válik, hogy nem is veszel róla tudomást.
"a világ legnagyobb barma, ha válnék vagy megcsalnám a párom, mert akkor fix, hogy egyedül rohadok meg öregkoromig, nem találnék más normális férfit"
Ez nem indok az együttmaradásra.
" a srác még nálam is fiatalabb 2 évvel, nem fog leragadni nálam hosszan, mert minek"
Ezt nem tudhatod előre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!