Tizenévesen csak egy lányt akartam mindig, de mióta jó vagyok a nőknél, azóta nem tudok megmaradni egy mellett. Miért?

Külsőleg rendben vagyok, tizenévesen is inkább a személyiségemmel volt gond, hogy nagyon könnyen beleszerettem lányokba, nagyon kedveskedő voltam, azt hittem udvariasnak, rendesnek kell lenni, bújni akartam volna, csendes voltam és hasonló köcsögségek. 13-21 évesen négy lányba voltam szerelmes, fél-másfél évekig, de mind elutasított, volt amelyik elég durván, (Pl: "Undorodom a gondolattól, hogy veled legyek.") pedig semmi rosszat nem csináltam. Akkor voltam utoljára szerelmes. Emlékszem esténként sokszor sírtam tizenévesen, hogy engem egy lány sem tud szeretni, stb.

Aztán egyetemen sportolni kezdtem, olvasgattam a csajozásról és kipróbáltam a dolgokat. 21 évesen veszítettem el a szüzességem, de azóta valamivel több lánnyal voltam, mint amit kéz- és lábujjakon meg tudnék most számolni. A leghosszabb kapcsolatom fél éves volt, de ott is megcsaltam három hónap után a lányt, azóta inkább alkalmikat vagy szexkapcsolatokat próbálgatom, de most megint van egy helyes, kedves lány, aki mondhatni a barátnőm már 1 hónapja. Eddig jó volt minden, de most megint van egy másik lány, akinek ráadásul én is tetszem és most azon vettem észre magam, hogy azon kombinálok, hogy hogy lehetne esetleg mindkettejükkel tartani a kapcsolatot, stb. Utálom is magam, mert ráadásul tudom, hogy barátnőm meg tök rendes kis csaj. Tizenévesen miért nem jutott nekem ilyen, vagyis pontosan miért nem jutott semmi?

Miért nem vagyok már úgy szerelmes, mint tizenévesen voltam, hogy kizárólag 1 lányra tudok gondolni, kizárólag őt akarom, stb? Ez akkor miért volt és most miért nincs?

Ja és a külsőm miatt (kisfiús, de helyes, magas, sportos) inkább a kedvesebb, aranyosabb, visszafogottabb lányok találnak meg, nem a ribisek, alkalmit akarók.

25/F