Hogyan tettétek túl magatokat azon az érzésen, hogy elárultak esetleg az arcotokba is hazudtak?

A kérdés nagyon jó! Benne van a válasz is (bizonyos mértékig). Az érzések ugyanis maguktól jönnek, amelyeket a velünk történő kellemes vagy rossz események váltanak ki belőlünk. Az, hogy mit teszünk ezekkel az érzelmekkel, csak rajtunk múlik. Lehet pl. dédelgetni ezeket és megjegyezve az esetet általánosítani mindenkire, és így lesz az ilyen személyből emberkerülő, mindenki iránt bizalmatlan de akár rosszindulatú ember is. Azonban ezeket az érzelmeket meg is lehet tagadni, és a bennünk levő általánosításra hajlamos természetünk ellenére úgy dönteni, hogy mégsem leszek gyanakvó, mégis akarok hinni az embereknek, és nem akarom, hogy ez az élmény befelé fordítson, negatívan befolyásolja további életemet.

Ez mind a Te döntésed! De ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk tanulni vagy ne kellene tanulnunk elkövetett hibáinkból. Állj meg és tarts önvizsgálatot, vagy kérd ebben más segítségét aki ismer téged és nézd meg mit rontottál el, és mi az amiben legközelebb másként kell hozzáállnod, hogy hasonló ne történjen veled. De hangsúlyozom, hogy az érzelmek mindig csak követik a döntésedet. Döntsd el merre akarsz tovább menni és indulj el arra!

Még egy dolog: Nem kell agymosottnak, vagy gyengének lenni ahhoz, hogy az ember Istennél / a hitben keressen támaszt döntéseihez! Előfordul ugyanis, hogy az ember képtelennek érzi magát a megbocsátásra. Ebben az esetben egy személyes példa, egy olyan esemény amely képes saját magamról és a bántottságomról elvonni a figyelmemet, segíthet abban, hogy más színben lássam a másikat és képes legyek megbocsátani neki annak ellenére amit tett velem.

Remélem segítettem! Üdv.