Hogyan tettétek túl magatokat azon az érzésen, hogy elárultak esetleg az arcotokba is hazudtak?

Nehezen. Kellett hozzá Isten:)

Tanultam belőle, leszűrtem, milyen intő jelekre kell odafigyelnem a jövőben, racionalizáltam, hogy ez nem engem minősít, hanem az illetőt, aki elkövette és túlléptem rajta, persze ehhez idő kellett. Én vagyok olyan gyenge vagy agymosott, hogy kapaszkodjak az olyan felelősséghárításra tökéletes tömegmanipulációkba, mint isten vagy a sors és hasonlók, de van, akinek pont ez segít.

Mert te erős vagy, hogy elvizionálsz egy nem létező, felsőbbrendű hatalmat, hogy az életedben történt események miatt áthárítsd a felelősséget magadról másra?

Megkeseredett öregember általában azok közt van, akik dogmák által élték az életüket, nem a szabadon gondolkozó, nyitott emberek közt, akik élvezték az életüket mindenféle felsőbbrendű, nem létező hatalomtól való rettegés nélkül. :)

Teljesen sehogy.

Sehogy. Nem is az lett a következménye, hogy senkiben nem bízok, hanem az, hogy marhára nem érdekelnek az emberek, ezáltal a nők sem. Nekem az a fura ebben, hogy a hozzáállásom mégis sok embernek tetszik, jobban meg akarnak ismerni, aminek ugyan nem vagyok ellenére, de ha bárminemű "olyasféle" női kezdeményezést tapasztalok, ami akár lehetne több is, azonnal ignorálom az illetőt. Sem időm, sem kedvem, sem energiám nincs erre, de alapjában célomnak sem tekintem a komolyabb ismerkedést, főleg nem egy párkapcsolat lehetőségét.