Megcsaltam a párom, többször, kegyetlen módon. Van remény a bocsánatra?

Valóban, a megcsalás már egy következmény.

Leginkább az a baj, hogy nem beszéltük meg a problémákat. Én sokszor nem szóltam, ha bánt vagy zavar valami, ő szintén szemet hunyt minden felett. Valójában főleg magamat okolom amiért ideáig jutottunk, mert elégedetlen voltam az akkori életemmel. Keveset foglalkozott velem és hiányzott a romantika, a törődés, az odafigyelés. Pedig már így visszagondolva ő mindig próbálkozott, ezért sajnálom főleg, hogy így alakult. A kommunikáció, az nagyon hiányzott. Alapvetően minden másban jól kijöttünk egymással. Bár ő nehezen mutatja a szeretetét, de tudtam mindig, hogy szeret. Talán ebben mégis maradt bennem hiányérzet.

Egyébként ha leültünk komolyan, nagyon jól elbeszélgettünk, intellektuálisan nagyon megértettük egymást, higgadtan és őszintén tudtunk egymással beszélni. Csak aztán az ígéretek nem tartottak sokáig.

Első lépésként mindenképpen szeretnék elmenni/eljárni pszichológushoz - nem hiszek benne, de hátha tud mondani okosat - hogy magammal tisztában legyek, magamat szeressem. Megcsaltam és még magamnak sem bocsátottam meg, ezért rendbe szeretném szedni magam lelkileg.

Mivel itt ő megcsalt és átvert fél, nagyon türelmes lennék vele. Bár őszintén szólva félek attól, hogy ez egy életre szóló seb, amit nem tud kiverni a fejéből, akármikor meglát. Így pedig nem lehet élni.

Ettől a gondolattól eltekintve, szeretnék minél több beszélgetést, ahol elmondhatjuk az érzéseinket, megbeszélhetjük hol tartunk. Mivel megbízhatatlanná és szavahihetetlenné váltam, így megadnék neki minden hozzáférést a közösségi oldalakhoz, telefonomhoz stb. Változtatnék a régi szokásokon a legkisebb dolgoktól kezdve a legnagyobbakig (természetesen amin lehet). A korábban gyanúra okot adó dolgaimat másképp rendezném.

Őszintén szólva a leírtaknak nem kellett volna megcsaláshoz vezetniük, így nem szégyellem kimondani, hogy rib_nc módjára viselkedtem. A kapcsolat maga csak az elején volt viharos, részemről több hiszti, ő részéről kevés megértés és elfogadás. Ezen tudtunk változtatni, nem volt több ilyen probléma később. Én a szakításainkat azzal indoklom, hogy össze kellett csiszolódnunk, bár ezt túlzó indulatok nélkül kellett volna. Hazugság mindig csak az én részemről volt.

Most először ért ekkora pofon az életben és azt hiszem pofán csapott a felismerés, hogy elbaltáztam az egész kapcsoltunkat és elvesztettem a szerelmemet. Sajnos nem is akármilyen módon. Félek ezt soha nem tudom helyretenni, hiába bármilyen 'bizonyítás' részemről. A kezdeti gyűlöletet és haragot majd közöny váltja fel, de nem hiszem hogy valaha is a szépre fog emlékezni, ha rám gondol. Ezért tartok az egésztől, van-e értelme kivárnom és küzdenem érte. Teljesen összetörtem és késégbe vagyok esve.

10-es:

Nagyon igazad van, szinte csak sodródtam az árral gondolkodás nélkül. Azt sem tudtam mit akarok igazán. Most már tudom. Nem becsültem meg akkor őt. Nem voltak hosszú távú képek a fejemben, csak éltem egyik napról a másikra. Nem is nagyon kerültek szóba ilyen dolgok, egyszer-kétszer talán. Ez is hiányzott. Hogy nincs jövőkép, csak élünk egymás mellett. Voltak ugyan célok és tervek, de nem éreztem azt ő részéről sem, hogy mennyire gondolja komolyan. Pedig tudom, nagyon is komolyan gondolta.

Utolsó, te valószínűleg túlságosan szeretted/szereted a lányt.

Részéről nincsenek ilyen mély érzések. Szerintem.

Egy helyen dolgozunk és még a munkahelyen is elhíresztelte és csak az nem tudja, aki nem akarja. Ez sem tartom korrekt dolognak.